Vetés és Aratás, 1988 (26. évfolyam, 1-4. szám)
1988 / 4. szám
Útszéli mécses Csak útszéli mécses e földön életem. Fényt árasztó mécsként tett ide Istenem. Hogy aki eltévedt, e fény mellett járva az élet ösvényét ismét megtalálja. Világítson mécsem éjben bűn-viharban, az életút szélén azt el ne takarjam. Éjbe fényt árasszak, amíg szívem dobban, világítson mécsem, amíg végsőt lobban! S ha ítéletnapján megkérdezik tőlem, világítottam-e a bűn éjjelében, mondhassam szerényen, mély alázattal én: Üres mécses voltam életút peremén. Isten adott abba szent olajat, lángot, az Ő érdeme, ha mindvégig világolt! P. P ben megmaradhasson Isten iránt. Jézus Krisztus megtestesítette Istent, Isten pedig úgy használta Jézus személyiségét e földön, mint tulajdon végtagját. Jézus Krisztus - ma így lehetne ezt kifejezni - transzparense, közvetítője lett Istennek hozzád! Ezt kell felismerd, éppúgy mint Fülöp - s megéled azt az igazságot: életed betöltődik, Isten elég neked! Horváth Loránd Miért jött Jézus? „A názáreti Jézust felkente az Isten Szent Szellemmel és hatalommal, és Ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, akin az ördög hatalmaskodott, mert az Isten volt Vele.” Cselekedetek 10,38. Milyen találó és jelentőségteljes leírását adja itt Péter apostol a földön járt Jézus Krisztus életéről mint emberről! Bár az Úr Jézus Isten, de emberré lett, hogy keresse Isten jótetszését és hogy Öt megdicsőítse. Ehhez őt Isten felruházta, felkente Szent Szellemével és erejével. így „Ö szertejárt és jót tett”. Milyen szép kifejezés! Szertejárt - Ő, a mennyből jött, az alázatos idegen, valaki, aki egészen más volt mint a többi ember. Jézus élete, magatartása egyedülálló az emberiség történetében. Szavának ereje, hatalma volt, ugyanakkor kegyelmet közvetített; így még nem beszélt senki! És aki így szertejárt, azt az emberek gyűlölettel és megvetéssel vették körül. Ennek ellenére „szertejárt, jót tett és gyógyított”. Csodálatra méltó, imádandó Úr! Aki így szertejárt, azt félreismerték, figyelemre sem méltatták, nem volt kívánatos; hazátlan idegen volt abban a világban, amelyet az Ő keze alkotott. Nem kereste az emberek tetszését, nem igyekezett kegyüket elnyerni; de „szertejárt, jót tett és gyógyított”. A gyermekek boldogok voltak, amikor magához ölelte őket, a kitaszított bűnösök bátran a lábaihoz telepedtek, mert tudták, Ö nem taszít el senkit; a szenvedők vigasztalást nyertek a közelében; szavára betegek meggyógyultak, tanítványai pedig gyöngéd szeretetét érezték. Az Úr Jézus kész volt mindenkinek szolgálni, és „az Isten vele volt”. Az emberek megtagadták - de Isten igazolta Öt; emberektől gyűlölt - de Istentől szeretett volt; emberektől elhagyott - de „az Isten vele volt”. Magányos útján az Atyja jelenléte jelentette számára az otthont, Atyja akaratának a teljesítése volt a tápláléka. G.S. 100
