Vetés és Aratás, 1988 (26. évfolyam, 1-4. szám)
1988 / 4. szám
A Biblia és a modern ember A Biblia nagyon régi könyv, és ami régi, azt manapság nem sokra becsülik. Sokat beszélünk ugyan a régiségek értékéről, fürdünk a nosztalgiában, és mindenféle régiséget összevásárolunk, de az ilyen régi holmik csak a vitrinben állnak, hogy megcsodálják, és csak tulajdonosuk büszkeségének hízelegnek, tekintélyét növelik, általában azonban nem kerülnek használatba. Ami régi, azt idejétmúltnak tekintik! Csak a modern számít: a technika legújabb vívmányai, a legújabb tudományos felfedezések, a legújabb hírek, az új divat, a modern lakás stb. Manapság komoly szemrehányás, ha valakinek azt mondják, hogy nem modern. Magától értetődik, hogy modern emberek vagyunk. Mennyire modern a modern ember? Amikor a költözködésem után helyére raktam a könyveimet, egy könyv került a kezembe, amelynek „Modern igehirdetési módszerek” volt a címe. A 20-as évek elején jelent meg. Manapság a 20-as évek egyetlen termékét sem tekintené senki modernnek. Időközben régiek lettek. Az 1920-as évek modern embere mára tegnapi, a francia forradalom modern embere pedig, aki az értelem istennőjét ültette a trónra és székesegyházakban imádta, régen tegnapelőtti lett. A modern ember tehát nagyon viszonylagos meghatározás. Mégse mulasszuk el megkérdezni, hogy nincsenek-e olyan jellegzetességek, amelyek a régebbi korok embereit megkülönböztetik a maitól. Tanáraim a teológián az újszövetségi embert (az ószövetségit természetesen méginkább) ama bizonyos mitikus embernek tekintették, és ezzel különböztették meg a modern embertől, a logosz emberétől. Ha azonban közelebbről megvizsgáljuk, ez az úgynevezett mitikus ember lényegében egyáltalán nem különbözik a ma emberétől. Természetesen számolt a csodákkal, ezek azonban nem tartoztak számára a mindennapi események közé, hanem csodálattal és félelemmel töltötték el. Általában számolt a természeti törvényekkel. Jairus alkalmazottai így szólnak munkaadójukhoz: „Leányod meghalt. Miért fárasztod még a Mestert?” (Mk 5,35). A siratóasszonyok kinevetik Jézust, amikor a lány halottaságyánál így szól hozzájuk: „Miért csináltok ilyen zűrzavart, és miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik” (Mk 5,39). Hivatásuknál fogva nagyon is fel tudták ismerni a halál jeleit. Amikor Jézus kiadja a parancsot, hogy vegyék el Lázár sírjáról a követ, „Márta, a halott testvére így szólt hozzá: »Liram, már szaga van, mert negyednapos«” (Jn 11,39). Amikor az Úr Jézus halottakat támasztott fel, a csodák az emberek szeme előtt történtek, akik nagyon is ismerték a halál törvényszerűségeit. A halál beálltának tényét természetesen még nem tudták műszerekkel leolvasni, amelyek a legfontosabb szervek működését mérték volna. Ha ez lenne az előfeltétele annak, hogy valaki modern ember-e, akkor csak azokat a technikusokat tekinthetnénk modernnek, akik ezeket a műszereket készítik, és rajtuk kívül még az orvosokat és ápolónőket, akik használják, de sem te, sem én nem számítanánk annak. Jézus korának emberei is képesek voltak megfigyelések alapján időjárás előrejelzést készíteni. Jézus ezért szólt így a néphez: „Amikor látjátok, hogy felhő támad nyugatról, mindjárt azt mondjátok, hogy eső jön; és úgy lesz. Amikor pedig azt halljátok, hogy déli szél fúj, azt mondjátok, hogy hőség jön; és úgy lesz” (Lk 12,54-55). Az időjárás előrejelzéséhez az akkori embereknek természetesen nem volt műholdjuk, sem más mérőműszerük. De ha a technikai felkészültségünk lenne az előfeltétele annak, hogy modern emberek lehessünk, akkor csak a meteorológusok lehetnének modernek, de sem te, sem én nem számítanánk azoknak, mert barométerünkkel itt labdába sem rúghatnánk. A Biblia embere képes a közgazdász gondolkozásra: József a hét gazdag aratást hozó év után várható hét szűk esztendőre ezt a tanácsot adja: „Most azért szemeljen ki a fáraó egy értelmes és bölcs embert, és állítsa azt Egyiptom élére. Ezt tegye a fáraó: rendeljen az ország fölé felügyelőket, és szedessen ötödöt Egyiptom országában a bőség hét esztendejében. Gyűjtsenek össze minden élelmet a következő jó esztendőkben, halmozzák föl a gabonát, és a fáraó felügyelete alatt 101
