Vetés és Aratás, 1988 (26. évfolyam, 1-4. szám)
1988 / 3. szám
6. „Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt egyedül a hit? Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában” (Jak 2,14.17). A hitből fakadó cselekedetek a valódi bizonyítékai és élet jelei hitünknek, valamint megigazulásunknak. Sokan összekeverik az 5. és 6. pontban idézett Igéket, és felületes bírálgatással szembe akarják állítani Pált és Jakabot. Minden életnek meg vannak a maga életjelenségei és minden igazi hitnek meg vannak a maga jó cselekedetei. Már Jakab apostol is látta a csupán „kánaáni szavak”-ból álló üres hitet s ez ellen írja következő kemény szavait: „Te hiszed, hogy egy az Isten: jól teszed, az ördögök is hiszik és rettegnek. Akarod-e hát tudni, te ostoba ember, hogy a hit cselekedetek nélkül meddő (halott)?” (Jak 2,19-20). Mindjárt ezután pedig Ábrahám példájára hivatkozva megállapítja, hogy Ábrahámnál a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit. Ilyen csodálatosan illik össze Istennek és embernek a szerepe az ember üdvösségében. Ugyanígy összefüggő értelme van a Szentírás különböző kifejezéseinek, melyeket a felületes, nem tiszta szívű emberek elcsűrnek-csavarnak a maguk veszedelmére, melyekből pedig az egészséges szellemi ember legfőbb táplálékát meríti. Legyen Isten áldása az Ő csodálatos Igéjén, annak hallgatásán és befogadásán a saját üdvösségünkre. f F R Példás hitvalló Egy nagyobb munkásszálláson két fiatalember került egy szobába. Az első nap mindketten elrendezték dolgaikat, és megismerkedtek egymással is. Lefekvés előtt egyikőjük szerényen azt javasolta:- Milyen szép lenne, ha ezt a napot most imádsággal fejeznénk be!- Micsoda, imádsággal? - hökkent meg a társa. - Nem, nem, azt én nem teszem! Hallani se akarok róla!- Az ellen viszont biztos nem lesz kifogásod, ha én egyedül imádkozom. Én ezt így szoktam meg s erről nem mondok le.- Én pedig ebben a szobában nem akarok imádságot hallani - szólt ingerülten újra a másik. Ekkor a fiatalabb csendesen felkelt, megállt a szoba közepén, s nyugodt hangon így válaszolt:- A szoba egyik felét én bériem, és ezt fizetem is. Hogy te melyik felét választod, azt teljesen rád bízom, viszont a másik felét én fogom használni s ott imádkozom, vagy keresek magamnak egy másik szobát, de nekem szükséges imádkozni, akár egyetértesz ezzel, akár nem! A fiatalabbnak a kedvessége és szeretete nemsokára megnyerte Krisztusnak az idősebbet, s az még évekkel később is tisztelettel és hálával emlékezett vissza egykori szobatársára. H. D. MOLNÁR „KI MIT TUD?” 1. Előfordul-e a Bibliában a „molnár” tevékenysége? 2. Hogyan, hol és ki őrölte a gabonát? 3. Melyek voltak a fő gabonafélék? 4. Hogyan készítették el a mannát? 5. Miből sütötték a) a gazdagok, b) a szegények kenyerét? 6. Hogyan jutottak tiszta liszthez? 7. Amikor az Úr Jézus a két asszonyról beszél, akik a kézimalommal őrölnek, és akik közül az egyik felvétetik, a másik otthagyatik, akkor milyen elkövetkezendő nagy eseményre utal? 8. Hogyan ölték meg Abiméleket? 9. Milyen név jut eszünkbe, ha az edénybe dobott lisztről hallunk? 10. Mire gondolt Salamon, amikor azt mondta: „Megállnak az őrlő lányok, mert megkevesbedtek”? Megfejtésük a 89. oldalon 68