Vetés és Aratás, 1988 (26. évfolyam, 1-4. szám)
1988 / 2. szám
Schiller G. Csendes biztonságban Ó, szív, miért remegnél, körül habár vihar kél? Ki így kipróbál téged, jól tudja gyengeséged. A bősz vihar, ha tombol, megtartásodra gondol. Elűzi búnak éjit, s a kék ég újra fénylik. Lábad, ha félve jár itt, magas hegycsúcsra állít, s alant a mélybe' látod cikázni a villámot. (ford. Vargha Gyuláné) 4. Teológiai megítélés A New Age-mozgalom üdvvíziója kettős módon mond ellent a Szentírás bizonyságtételének: a) Az állandóan felhozott haladáskritika ellenére a mozgalom maga is bízik a fejlődési folyamat (evolúciós folyamat) fejlődési erőiben, végül egészen az isteni és emberi identitásnak kinyilatkoztatásáig, nyilvánvalóvá léteiéig (vő. Teilhard de Chardin). Ez azonban az ősi kigyó csalása: „Olyanok lesztek, mint az Isten...” (1Móz 3,5). b) Ezen túlmenően a világbéke társadalmának utópiája mindenekelőtt ellentmond a jelenlegi világkorszak és az eljövendő Isten országa bibliai-eschatologikus szemléletnek. A bűn és hitetlenség miatt az emberiség történelme nem ezen a változatlan régi földön fog beletorkollni az egyetemes isteni békébe. A bennünk gyökerező önzés (Róm 7,18) és a hatalomvágy sokkal inkább mindig újabb, rettenetes konfliktusokhoz fog vezetni (Mt 24,6-7; Jel 6, 4). Ezek egyúttal előrejelzik Isten elkövetkező büntető ítéletét. Csak Jézus Krisztus eljövetelével lesz nyilvánvalóvá a megújított földön Isten országa, a béke és igazságosság állapota (Jel 20-22), amelyet az emberiség a Paradicsomból való kiűzés óta vágyakozva vár. Mindezek ellenére a New Age-mozgalom ugyanakkor utolsó időkről szóló bibliai próféciák bizonyítéka. Ebben ugyanis frappáns módon tűnnek fel már annak az istenellenes-totalitárius világegység-rendszernek a körvonalai, amit az Ige (2Tesz 2,3-12; Jel 17) az eljövendő Antikrisztusról szóló figyelmeztetésben előre megmond. 5. Bibliai útmutatás Jézus Krisztus Gyülekezetének ezért ebben a „fejlődésben” is az idők jelét kell felismernie, és minden félrevezetésnek ellent kell állnia, akkor is, hogyha az az „új spiritualitás” hullámában még magából az egyházak belsejéből is árad feléje. Ez történik például némely újféle énekben, imádságban, meditációban, hitvallásban és bibliamagyarázatban, amelyeket különféle konferenciákon, „Kirchen-tag”-on („Egyház-napok”-on) begyakorolnak. Azzal azonban számolnunk kell, hogy a New Age-dzsel való szembenállásunk miatt gúnyban, kiközösítésben és üldözésben lesz részünk (Mt 24,4-13). A hitvallásunkhoz való hűségünk és ragaszkodásunk ugyanis alapjaiban kérdőjelezi meg a vallási-politikai világegységet, amin ők fáradoznak. Ugyanúgy, ahogy az első keresztyének az egyetlen Úr Jézus Krisztus nevében kimondták, hogy nem hajlandók a római császároknak áldozatokat bemutatni, bizonyságtételük és állhatatosságuk az akkori római világbirodalom vallási egységkötelét - a Pax Romana-t - tépte szét. A hitnek ezt a példáját akarjuk mi is követni, és nem félni a szellemi harctól (Ef 6,10-20), sőt ellenkezőleg, éppen most, amíg az Úr még időt ad, hirdetnünk kell az emberiségnek az Ő általa megszerzett és ajándékozott üdvösséget. Gyülekezetének ehhez a feladathoz megígérte a Szent Szellem megbízható segítségét ennek a világkorszaknak a végéig (Mt 28,20; 16,18). Ha tehát nem engedjük, hogy az idegen vallások kínálata megbabonázza tekintetünket, hanem Őt követjük és Őróla teszünk bizonyságot, akkor Ő hitelessé fogja tenni bizonyságtételünket, és 54
