Vetés és Aratás, 1988 (26. évfolyam, 1-4. szám)
1988 / 2. szám
Kérdés: Úgy szeretném, ha a hozzátartozóim dönteni tudnának Jézus Krisztus mellett. Imádkozom értük, és beszélgetek is velük erről, de úgy látszik, hogy teljesen hiába, mert semmi eredménye sincs. Valamit rosszul teszek? Felelet: Hogy erre a kérdésre megfelelően válaszolhassunk, pontosabban kellene ismerni a körülményeket. Általában lehet hibát elkövetni úgy, hogy az a döntés útját Jézus Krisztushoz elbarikádozza és nem teszi szabaddá. Három pontot szeretnék megnevezni, amiket meg kell szívlelnünk, ha azt akarjuk, hogy hozzátartozóinkat megnyerjük az Úr számára. 1. Imádkozzunk kitartóan értük. Mielőtt hozzátartozóinkkal elkezdenénk Jézus Krisztusról beszélgetni, imádkozzunk. Csak Ő az egyedüli, aki egy ilyen beszélgetéshez a férjnek, a feleségnek, a fiúnak vagy a leánynak a szívét elő tudja készíteni. Ő mondta: „Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza az Atya, aki elküldött engem” (Jn 6,44). Istennek kell az embereket Jézus Krisztus felé vonnia. Ne feledjük ezt sohasem! Ezért kell állandóan imádkoznunk hozzátartozóink megtéréséért. 2. Példaszerű életet kell folytatnunk. Ez nem mindig könnyű, éppen a család kötelékén belül. Családtagjaink nagyon is jól ismernek minket, hogy kik és mik vagyunk. Ha nem viselkedünk velük szemben helyesen, akkor nem fogadják el majd tőlünk azt, amit Jézus Krisztusról szeretnénk nekik mondani. Néha szükségessé válik, hogy a férj a feleségtől vagy fordítva, szülők a gyermekeiktől is bocsánatot kérjenek, és készek legyenek arra, hogy mindent elrendezzenek. Csak ha így élünk, számolhatunk azzal, hogy egy napon azután - talán saját maguktól is - érdeklődni kezdenek az erő után, amiből mi élünk. 3. Ki kell várni a megfelelő pillanatot. Természetesen minden helyzetben és minden időben készeknek kell lennünk Jézus Krisztus mellett bizonyságot tenni. Ez érvényes a családra nézve is. Ám éppen ezen a területen Venyercsán László Alázat nélkül A gőgös énem igen... De én az alázat nélkül bizony nem tudok élni, nem! Olyan az gyarló lelkemnek, mint tüdőnek az oxigén, vagy hajnal fénye a szemnek. lehet végzetes hibákat elkövetni. Néha azt kellene mondanunk: Ne akard állandóan a hozzátartozóidat rábeszélni vagy meggyőzni! Ne prédikálj nekik állandóan! Legyen annyi jó érzés benned, hogy amit mondani akarsz nekik, azt a legalkalmasabb pillanatban mondd, és azt a pillanatot várd ki! Ha meg akarod nyerni hozzátartozóidat Jézus Krisztusnak, akkor a legalkalmasabb szavakat és a megfelelő hangnemet kell megválasztani és arra ügyelni. Az is igaz, hogy néha azt kellene mondanunk: Ne légy olyan nagyon elővigyázatos! Merészelj már végre egyszer hozzátartozóiddal Jézus Krisztusról és az Ö követéséről beszélni. Tégy arról bizonyságot előttük, hogy mit jelent Ő neked. A keresztről szóló beszéd botránkoztató mivoltát nem spórolhatjuk meg senkinek sem, de annál inkább annak a módnak a megbotránkoztató voltát, ahogyan Jézus Krisztusról bizonyságot teszünk. Természetesen senkit nem szeretnék bizonytalanná tenni ezzel a felelettel. Ellenkezőleg, szívből kívánom, Isten mielőbb hozza el az idejét annak, hogy a még nem hívő hozzátartozóid döntsenek Jézus Krisztus mellett. Istennek az akarata az, hogy minden ember megtérjen és az igazság ismeretére eljusson. És ez az ígéret érvényes mindnyájunk családjára nézve. R. Kriese 51
