Vetés és Aratás, 1988 (26. évfolyam, 1-4. szám)
1988 / 2. szám
Egységes világ - egységes vallással? Hitünk szinkretikus veszélyeztetettsége a New Age (új korszak) jegyében. „ Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, melynek önzőivé tett titeket a Szent Szellem, hogy legeltessétek az Isten Gyülekezetét, amelyet tulajdon vérével szerzett" (Csel 20,28). „ Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan filozófiával és üres megtévesztéssel, ami emberi hagyományon és a világi elemeken alapszik, és nem Krisztuson. Mert Őbenne lakik az istenség egész teljessége testileg” (Kol 2,8-9). Jézus Krisztus mondja: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és megnyugvást adok nektek (Mt 11,28). 1. Értelmi krízisben a nyugati világ Az emberi együttélés minden szintjén találkozhatunk ma a harmónia vágyával, és az egységes világrendszerré való összekovácsolódás (One World), egy eljövendő világközösség váradalmával, amely minden fajt, kultúrát és vallást magában foglalna. „Egyetlen világ - vagy semmilyen világ”, ez a jelszó. Emögött sok ember egzisztenciális félelme áll, a környezetszennyezés, az energiaválság és a fegyverkezési hajsza egyetemes fenyegetettsége miatt. Ez a krízistudat az emberiség egyetlen túlélési lehetőségeként a kollektív összefogást látja. Egy ilyen „One World”-közösség azonban csak azáltal nyerhetné meg a szükséges szolidaritás-tudatot, hogyha programja erkölcsi alapokkal és bátorító szellemi impulzusokkal rendelkezne. Nyugati társadalmunk azonban mindkettőt elveszítette. A nyugati világ a felvilágosodás elvilágiasodási folyamatában messzemenően elszakadt a keresztyén alapoktól. Ehelyett részben változó ideológiának hódolt, részben pedig racionálismaterialista életfelfogásnak adta oda magát. Ennek eredménye a sokszor felidézett „értelmi krízis”, a liberalizmus (erkölcsi szabadosság), a tájékozódásnélküliség alapján; és ez sokakat kétségbeesett cselekményekbe hajt bele. A hivatalos egyházak sem képesek igazán szembeszállni ezzel, hiszen teológiai lényegük, az evangélium elvesztésével messzemenően veszítettek teljhatalmukból. 2. Az új vallásos hullám Mármost ebbe az értelmi krízis által támadt hézagba árad be az idegen vallások sokoldalú kínálata. Az elbizonytalanodott nyugati ember előtt azt a látszatot keltik, hogy minden újonnan feltámadt személyes és társadalmi kérdésre és hiányra kielégítő választ tudnak adni. A hatvanas évek óta ez a kínálat gyakran okkultvallásos jellegű fogalomvilágban jelentkezik, melynek eszméi sok, tartást kereső emberben termékeny talajra hullanak. Ez az új vallásosság, amelyet gyakran New Age (új korszakj-nak neveznek, párhuzamosan számtalan csatornán át jön hozzánk, főleg a következőkön át. a) A modern vallástudomány által befolyásolt egyik „vallások teológiája” abból indul ki, hogy minden vallásban van egy bizonyos univerzális (általános), az egész emberiséget átható üdvkijelentés. Következésképpen itt a vallásokat már „rejtett egyháznak" (Paul Tillich) és követőit „névtelen keresztyéneknek” (Karl Rahner) tekintik, akikkel „az átfogó közösség keresése folyamán” egymást kölcsönösen gazdagító párbeszédbe (dialógus) lépnek (a genfi egyházak világtanácsa és a Vatikán dialógusprogramjai). b) A „békemozgalom”-ban felhívás hangzik el egy világméretű egyházi békekonzíliumra, amely azonban - C. F. von Weizsäcker elképzelése szerint - csak első lépcsőfoka lenne egy későbbi világvalláskonzíliumnak. Feladatuk az lenne, hogy az egyenként rendelkezésükre álló spirituális (szellemi) erejük alapján egyesülve megszüntessék a világon a szociális és politikai viszályt. c) Ennek az óhajnak első beteljesülése a II. János Pál pápa által 1986. október 27-én Asszisziban összehívott felekezeti és vallási békeimanap volt, amelynek folytatása 1987. augusztus 4-én a Hiei nevű buddhista szent hegyen Kyoto közelében történt meg. 52
