Vetés és Aratás, 1988 (26. évfolyam, 1-4. szám)
1988 / 2. szám
Kik imádkoznak a Zsoltárok könyvében? A 150 zsoltár közül 73-at Dávid királynak tulajdonítanak, 12-t Aszáfnak, a Dávid által kinevezett éneklőmesternek, 12-t a Dávid király alatt munkálkodó lévita énekes családnak, Kóráh fiainak, kettőt Salamon királynak, egyet-egyet Dávid és Salamon uralma alatt tevékenykedő zenészeknek, Hémánnak és Etánnak, a 90. zsoltár pedig Mózes imádsága. Érthető tehát, hogy a Zsoltárok könyve különleges módon kapcsolódott Dávid nevéhez. Dávid királyról tudjuk a Szentírásból, hogy titokban történt királlyá kenetése után az Istentől elvetett, gonosz szellemektől gyötört Saul királyhoz hívták, hogy neki hárfázzék. „És valahányszor megszállta Sault Istennek az a rossz szelleme, fogta Dávid a lantot, és pengette a kezével. Saul ilyenkor megkönynyebült, jobban lett, és a rossz szellem eltávozott tőle” (lSám 16,23). Ekkor kezdődhetett Dávid zsoltárírói tevékenysége. Isten Szellemének ereje által, akit királlyá kenetésekor kapott, elűzte a gonosz szellemeket énekével. Fölkenetése előtti időkből egyetlen zsoltár sem maradt ránk. Csak mikor messiáskirállyá elhivatott - akitől majd Jézus Krisztus származik akkor imádkozta azokat az énekeket, amelyeket később fölvettek a Szentírás kánonjába. A Biblia tanúsága szerint Dávid - mint Isten választott népének fölkent királya — Jézus Krisztus előképe. Mindaz, ami vele történik, annak érdekében és avégett történik, aki benne van, és aki belőle származik: Jézus Krisztus érdekében. Ennek 6 tudatában is volt: „De próféta volt, és tudta, hogy az Isten esküvel fogadta neki, hogy véréből valót ültet a trónjára; ezért előre tekintve a Krisztus feltámadásáról mondta azt...” (Csel 2, 30-31). Dávid Jézus Krisztus tanúja volt tisztével, életével, szavaival. Sőt az Újszövetség még ennél is többet mond. Dávid zsoltáraiban már maga a megígért Krisztus beszél (Zsid 2,12; 10,5), vagy ahogy szintén mondhatjuk: a Szent Szellem (Zsid 3,7). Azok a szavak tehát, amelyeket Dávid szólt, az eljövendő Messiás szavai. Dávid imádságait az Úr Jézus együtt imádkozta vele, vagy inkább Jézus Krisztus maga imádkozott előképében, Dávidban. Az Újszövetség e rövid megjegyzése jelentős fényt vet az egész Zsoltárok könyvére. Krisztusra vonatkoztatja azt. Hogy ezt részleteiben hogyan értsük, arról majd még teszek említést. Fontos számunkra az, hogy Dávid sem saját szívének meggyőződéséből, hanem a benne lakozó Krisztusból imádkozott. Bár ő maga imádkozza a zsoltárait, de benne és vele Krisztus. Az öreg Dávid utolsó szavai titokzatos módon maguk jelentik ezt ki: „így szól Dávid, Isai fia, így szól a magasra emelt férfi, Jákob Istenének felkentje, Izráel énekeinek kedveltje: Az Úr Szelleme beszélt általam, az Ö szava volt nyelvemen. Izráel Istene mondotta, Izráel kősziklája így szólt hozzám...” És ezután következik egy végső jövendölés az igazság eljövendő királyáról, Jézus Krisztusról (2Sám 23,1-7). Ebből ismét ahhoz a fölismeréshez jutunk, amihez korábban már eljutottunk. Kétségkívül nem valamennyi zsoltár származik Dávidtól, és az Újszövetségben egyetlen olyan Igét sem találunk, amely az egész Zsoltárok könyvét Krisztus szájába adná. Mégis, a fenti utalásokat fontosnak kell tartanunk a Zsoltárok könyvének teljességére, amely döntő módon össze van kötve Dávid nevével, és a Zsoltárok könyvének összességéről mondja az Úr Jézus maga, hogy az megjövendölte az ő halálát, feltámadását és az evangélium hirdetését (Lk 24,44-47). Hogyan lehetséges, hogy egy ember és Jézus Krisztus egyszerre imádkozzék a zsoltárokat? Isten emberré lett Fia, aki minden emberi gyöngeségünket a maga testében elhordozta, 6 az, aki az egész emberiség szívét kiönti Isten előtt, aki helyünkre áll, és értünk imádkozik. Ismerte a fájdalmat, gyötrelmet, bűnt és halált, mélységesebben, 42
