Vetés és Aratás, 1988 (26. évfolyam, 1-4. szám)
1988 / 2. szám
mint mi magunk. Ezért az általa felvett emberi természetünk imája az, amely itt Isten elé kerül. Valóban a mi imádságunk, mivel azonban ó jobban ismer minket, mint mi önmagunkat - mivel ő értünk valóságos emberré lett -, ezért ez valóban az ö imádsága is, és csak azért lehet a mi imádságunk is, mert az Ő imádsága volt. Ki imádkozza a zsoltárokat? Dávid (Salamon, Aszáf stb.) imádkozza, Jézus Krisztus imádkozza és mi imádkozzuk. Mi - és ez elsősorban az egész Gyülekezetei jelenti, amelyben egyedül imádkozhatjuk el a zsoltárokat a maguk teljes gazdagságában, végül azonban minden egyes ember imádkozhatja, amennyiben részese a Krisztusnak és Gyülekezetének, és vele együtt imádkozza az ö imádságát. Dávid, Jézus Krisztus és a Gyülekezet, én magam - és ha ezt együtt végiggondoljuk, fölismerjük benne azt a csodálatos utat, amelyen járva Isten megtanít minket imádkozni. D. B. f N Szélben •Három nap óta zúg a szél, a Balaton mát* csupa tajték. Hétrét görnyedve dől a nád s térdet, fejet mélyebbre bajt még. £n is de lennék gyönge nád, csak fújna zúgó szél keresztül! Be lelkemen a csend terül, szálló ögékre meg se rezdül. Zúgó, zengő Szél jánjon át, kényszeresen mélyre hajolni! Sóhajtva, nyögve, mint a nád, de jó lenne térdre borulni! F. L. V_____________________________________________________ A Szerkesztőség postájából Franciaországban élő rokkant-nyugdíjas kedves olvasónk, Blavol A. leveléből idézünk néhány sort: „Isten segítségével nyugdíjam feléből szerényen megélek. A fennmaradó pénzből 4 missziót tudok támogatni rendszeresen, első helyen természetesen a stuttgarti Evangéliumi Kiadót, mert tudom, hogy ottani testvéreim kikért és miért fáradoznak. Éppen ezért mindennapi imámban kérem Istent az Úr Jézus nevében, hogy Testvéreim elegendő adományban részesüljenek, hogy még sokáig hirdethessék az evangéliumot, nyomtathassák a Szentírást magyarázó könyveket, s ezáltal minél több lelket tudjanak megmenteni az örök élet számára, a mi Urunknak!... Kérem testvéreimet, ha lehetséges, küldjék meg nekem legújabb kiadású könyveiket. A Stuttgartból kapott evangéliumi könyvek segítettek eddig is, hogy egyre inkább növekedhettem és erősödhettem a hitben. Egyre több igazság tárul fel előttem általuk. ” Levélíró testvérünk egy kis versével búcsúzik: Üt az óra Üt az óra zengő mély hangon, hallgatom, mennyit üt, mert még nem alszom. Addig is, míg megint reám jön az álom, én drága Megváltóm, Hozzád imádkozom, aztán alszom rögtön, nyugodtabban újból, mert tudom, hogy velem vagy, én Jézus Krisztusom. Üthet már az óra! 43
