Vetés és Aratás, 1988 (26. évfolyam, 1-4. szám)
1988 / 2. szám
A keresztyén ember és a szórakozás Arra a kérdésre, hogy mit szabad és mit nem, mindig eltérőek lesznek a feleletek. Többen az lKor 3,21-re hivatkoznak: „mert minden a tietek”! Ez tipikus példája annak a helytelen gyakorlatnak, amikor egy mondatot kiragadunk összefüggéséből és arra egy tant vagy gyakorlatot építünk fel. Ezek a hívők ott húzzák meg a határvonalat, ahol a jó erkölcs már kezd kérdésessé válni. Mércéjük annak a közösségnek szellemi álapotát fogja tükrözni, amelyben élnek. A minden világi dolgot befogadó hívő is igen laza határokat fog megszabni. Bár szíve mélyén szeretne komoly hívő lenni, de a világot is szereti. A világgal együtt keresi a problémák megoldását. Végül teljesen átveszi a világ gondolkozásmódját, gyakorlati módszereit. Egy lesz vele. A hagyományokhoz, a hagyományos neveltetéshez ragaszkodó hívő másként gondolkozik és cselekszik. Családja szokásait követi, ragaszkodik annak formaságaihoz. Egyházi, gyülekezeti vezetői, elődei életmódját, gyakorlatát teszi magáévá. Görcsösen ragaszkodik a keretekhez, formaságokhoz. Sokszor még a józan ésszel is ellenkező formaságokat követ, csak azért, mert ősei évszázadokon így tettek. Ennek a keretnek a határain belül próbálja azután meghatározni, hogy szerinte mit lehet vagy mit nem. A törvényeskedő hívő a Biblia alapján összeállít magának egy „erkölcsi kódexet”. Ebben pontosan, tételesen lefekteti, hogy mit szabad és mit nem egy hívő embernek. A Szentírásból válogatott tilalmak - „ezt szabad, ezt nem szabad” - halmaza fog állandóan szeme előtt lebegni. Ez lesz élete zsinórmértéke, ezzel méri le a másik hívőt is, hogy az mennyire komoly vagy nem. A szellemi hívőnél, aki élő kapcsolatban van Urával, egészen másképpen állnak a dolgok. Ellentétben az előbb felsorolt hívő-típusokkal, szívét öröm tölti be. Ez nem a szórakozás nyújtotta pillanatnyi testi vagy lelki öröm. Az Urban való öröm lehetőségét áron is megveszi, és az igen gazdagon kamatozik neki. Ennek az örömnek alapja azonban az Istennel és szeretett Fiával, Jézus Krisztussal való állandó csendes kapcsolat, közösség. Ebben a közösségben felejthetetlen, gazdag, örömteli órákat tölt el. Míg mások számára probléma, hogy mivel töltsék el szabadidejüket, a szellemi hívő mindig kevésnek találja az időt, amit Ura előtt elcsendesedve tölthet. Az igeolvasásban és imádkozásban hallgatja Urát, beszélget vele, a jelenlétében él, jár és belelát dicsőségébe. Ebben a közösségben lehet növekedni, gondolkozásmódja átalakul, isteni intelligenciára tesz szert, szíve megtöltekezik az Ő szeretetével, az Isten igaz és mély ismeretével. Ennek hatása elkíséri a mindennapi élet harcába és alig várja az alkalmat, hogy újra megtöltekezhessen vele. Természetesen a szellemi hívőnek is szüksége van egy kis kikapcsolódásra. E testben járva ez magától értetődik. A kérdés újra csak az, egy szellemi hívő milyen keretek között keresi azt? Neki nincs szüksége „kódexre”, mint a törvényeskedő hívőnek. Nem abból fogja kiolvasni, hogy mit szabad és mit nem. Sokkal nagyobb szabadságban él. Az irányítást belülről fogja kapni; Isten szava és nem a körülmények fogják azt megszabni. Nem fogja mértéktelenül falni, habzsolni az életet, nem esik annak rabszolgaságába. Mértéktelen, teljesíthetetlen kívánságok nem fogják gyötörni. Fesztelenül fog élni mindennel és mindenben, amit a szívében lakozó Krisztus nem helytelenít. A szellemi hívő a kikapcsolódásnak nemcsak a milyenségére ügyel, hanem annak idejére és időtartamára is. A szellemi hívő szabad idejét, kikapcsolódását, szórakozását is Urával együtt tölti! Vida Sándor 39
