Vetés és Aratás, 1988 (26. évfolyam, 1-4. szám)
1988 / 1. szám
Mi lesz a világ következő nagy eseménye? Az elmúlt századok során újra meg újra súlyos események rázták meg az emberiséget, amelyek azután gyakran hosszú időre otthagyták nyomukat egy-egy országon és népen. Korunk eseményei azonban átfogóbbak és súlyosabb következményekkel járnak, mint a korábbi időké. Eddig nem hallottunk olyan mértékű természeti katasztrófákról, éhínségekről és háborúkról, mint most, s ezek miatt szorongva tekint az ember a jövőbe, és kérdi önmagától: vajon mi lesz mind ennek a vége? Tanácstalanság és tehetetlenség jellemzi e világ nagyjait. Senki sem talál választ a sok megoldatlan kérdésre. Félelemmel és rettegéssel gondol az ember arra, hogy Kelet és Nyugat között világméretű háború törhet ki. Az atombomba létezésének tudata kísértetként lebeg népek és országok fölött. A világ pusztulásáról, tönkretételéről és összeomlásáról beszélnek az emberek. Ha Isten Igéjét olvasnánk, és ismernénk gondolatait, akkor tudnánk, hogy Ő határozza meg az események folyását ezen a földön, ő úgy rendelte, hogy a világ legközelebbi nagy eseménye nem egy rettenetes világháború, nem is a világ megsemmisülése lesz, nem is az, hogy valaki megnyom egy piros gombot, melynek következtében az emberiség legnagyobb része elpusztul. Nem, a világ legközelebbi nagy eseménye ennél sokkal jelentősebb és döntőbb lesz. Ez az esemény mindenkit személyesen érint majd: ez az Úr Jézus visszajőve tele lesz, aki eljön, hogy a hívőket elvigye az Atyai házba. Amikor közel 2000 éve az Úr Jézus a Golgotán életét adta értünk, sötétség borította el az egész földet. A nap elhomályosult, a föld megrendült és a kősziklák meghasadoztak. A hústestben megjelent Isten életét adta bűnért és vétekért való áldozatul az emberiségért. Miért? Azért, hogy a bűnös ember számára lehetőséget teremtsen a messzeségből az Isten közelségébe való visszatérésre, hogy a szellemi sötétségben, szellemi halálban, a jövőtől való rettegés állapotában lévő ember visszatalálhasson az örömbe, a világosságba, az Istennel való közösségbe. Az Úr Jézus elhozta a hívő ember számára a lelkiismeret és a szív békességét azáltal, hogy a Golgotán legyőzte minden békétlenség okozóját, a Sátánt. Isten még megengedi, hogy a Sátán tovább űzze ebben a világban ördögi játékait. De már előre meghatározta azt a napot, amikor véglegesen ártalmatlanná teszi. Isten a jelenlegi világban még alkalmat kíván adni az embernek, hogy önként és szabadon dönthessen mellette, mint ahogy az első ember is önként döntött ellene. Aki hisz Isten egyszülött Fiának nevében, az békességet nyer Istennel, bűneinek bocsánatát veszi, és nem megy az ítéletre. Miután az Úr Jézus a Golgotán elvégezte váltságművét, a századok során sokan engedték magukat „kiszeretni” a világból, ők minden nyelvből, népből és nemből valók. Ezek alkotják az élő Isten Gyülekezetét, a Krisztus Testét. A János 14,2-3-ban az Úr Jézus mindezeknek megígérte: „Az én Atyám házában sok hajlék van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek. És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is.” Erre a pillanatra vár Ő mint a Gyülekezet Feje, s erre vágynak a hívők mint az Ő Teste, hogy azután vele örökre egyesülhessenek. Ez lesz a legközelebbi nagy esemény ezen a világon. Az embereket soha eddig nem látott mértékben rendíti majd ez meg. Fiának a Golgotán elvégzett váltságműve által Isten világosan szólt hozzájuk, és az, ami ott történt, még ma is hat. Isten véghezviszi tervét az emberiséggel, és a kegyelmi idő lezárulása félelmetes esemény lesz majd a számára. 3
