Vetés és Aratás, 1988 (26. évfolyam, 1-4. szám)

1988 / 4. szám

Minden ház- és lakástulajdonos figyelmébe: Krisztus a gazdája ennek a lakásnak, láthatatlan résztvevője minden együttlétnek, csendes hallgatója minden beszélgetésnek. őrizzék az élelmet a városokban. Mert ez az élelem lesz az ország tartaléka az éhínség hét esztendejében, amely majd eljön Egyiptomra, és akkor nem pusztul el az ország az éhínség ide­jén” (IMóz 41,33-36). Akkoriban nem ismerték sem a traktort, sem a kombájnt, ez igaz. Csak azt kérdezném, hogy hányán tudnánk ilyen gépeket készíteni vagy egyáltalán kezelni. Döntő tehát a technika a modernség szempontjából? A villanykapcsoló és a villanykörtéből áradó fény közötti összefüggésre még az Uj-Guinea szigetén élő pápua is rendszerint elég hamar rájön, aki pedig nem él különbül, mint ahogy mi a kőkorszaki ember életét elképzeljük. Széles köreinkben számtalan, általános vélemény sze­rint kétségtelenül a modern embernek sincs sok­kal több fogalma a technikáról ennél a kapcsolási viszonynál. Az említett pápuái földije djakartai irodájában talán a legmodernebb rizsültető gépeket tervezi. A város egyik modern negyedében levő panelhá­zában előveszi dzsimatjait, amikkel a démonok­kal kerül kapcsolatba. Modern ember? Ez Indonézia. De hogy állunk Európával és Eszak-Amerikával? Minden lakás el van látva a legmodernebb elektromos és elektronikus ké­szülékkel. Az irodákban és a gyárakban a legmo­dernebb gépeket alkalmazzák. Ami már néhány éves, azt a szó szoros értelmében kidobják az ócskavastelepre. Ha valaki megteheti, a legmodernebb autóval jár. Ha valaki tudatosan régi típust vesz, akkor is csak egy újabb divatot követ. Ebben a tekintetben tényleg modernek vagyunk. A mai irodalmat és a modern művészetet egé­szen az általános iskoláig mindenütt terjesztik. Modern házasságban élünk, és az élet minden területén modern a gondolkozásunk. Ugyanakkor azonban még mindig él a legrégibb babona: az ember mindent lekopog, és ezzel az ördögöt hívja. Kéz- és lábtörést kívánunk egymásnak, szorongatjuk a hüvelykujjunkat, és félünk a péntektől és a 13-as számtól. Egyes országokban az év elején nagy tűzijá­tékkal űzik el a gonosz szellemeket, mint a régi Kínában, és a szegény fekete macska már sok embernek rontotta el az egész napját. De nemcsak a régi babona él tovább, hanem az új is olyan mértékben terjedt el, ahogyan az ember megtagadta hitét Jézus Krisztusban, Urunkban és Megváltónkban. Az úgynevezett modern ember horoszkópokkal foglalkozik és jósnőhöz jár. Még a legszeré­nyebb, egy ívből álló vidéki közlemények is, amelyeket mindenkinek ingyen szállítanak ház­hoz, apróhirdetésekben ajánlja az asztrológusok és jósok szolgálatait. A nagy képesújságok már évekkel ezelőtt hirdet­tek eladásra szerencsét és egészséget ígérő amu­letteket apróhirdetéseikben. Az okkult prak­tikák, például az asztaltáncoltatás, társasági játékok lettek. A béke jelképeként és az atomfegyverkezés elle­ni harc jeleként az okkult Néró-keresztet, an­nak a keresztnek a sátáni ellenképét festik a fa­lakra, amelyen az Úr Jézus Krisztus az egész világ bűneit hordozta. Mindazok, akik megkapták a mantrát, transz­cendentális meditációba merülnek, tudatosan vagy tudatlanul olyan versek által, amelyeket hindu istenségek tiszteletére írtak. Kultúránkban manapság tervszerűen terjesztik a mágikus praktikákat. A nyílt sátánimádat is egyre jobban terjed. Modern ember az a vállakozó, akinek teljesen elektronikus berendezésű gyára van, és transz­cendentális meditációban keres kikapcsolódást? Modern ember a menő sportautó tulajdonosa, akinek nyakában amulett és csuklóján Krisztofo­­rusz érme lóg? Modern ember az a politikus, aki nehéz dönté­sek előtt híres jósnőtől kér tanácsot? 102

Next

/
Thumbnails
Contents