Vetés és Aratás, 1988 (26. évfolyam, 1-4. szám)
1988 / 1. szám
Jönnek a megfáradtak Aki elfáradt- mondta egyszer Jézus - s nem bírja már a terhet: jöjjön Énhozzám, vegye fel igámat, így nyugalomra lelhet. ... És elindulnak, akik roskadoznak, vállaikon sok évek terhe, betegség, bűn terhét cipelve: kötelességek mázsás súlya zuhan rájuk naponta újra s boldog hálával érzik: válluk-szívük nem vérzik. Ki terheket levette, inkább magát sebezte, szabad mindent letenni s Nála megpihenni. Aztán ámulva látják: önként vállalt igáját szolgáló szeretetnek, áldozatos jótettnek vállukra veszik - végleg, s mégsem érzik nehéznek. E szolgálat nem fáraszt, mert Jézus - erőt áraszt. indítjuk útjára az immár 26. évfolyamába lépő lapunkat. Az első öt évfolyam „Új Elet” ámen jelent meg, a további évfolyamok már „vetés és aratás” ámmel. Mivel a lap tartalmában és célkitűzésében nem változott, ez entúl a tényleges évfolyamszámot is feltüntetjük. Jönnek, akiket lehurrogtak Jöjj, te vak koldus - mondta egyszer Jézus -, kit megfélemlítettek, kit durván lepisszegtek, kit eltiltottak Tőlem, elzártak énelőlem! ... Szeretet koldusai tápászkodnak a porból, bár hallják: „Hát hol élsz te? Jézus - és atomkor?!” Sőt hallják: „Világtávlat az egyház látomása! Veletek bíbelődve széthull energiája!” Hatalom után futnak s mondják Bartimeusnak: „Ünnepi díszmenet van, nem illesz abba, értsd meg!” Ki mégis bátran indul: részese lesz a fénynek. Siklós József: „Szádhoz a kürtöt!” című verseskötetből, 1981 íti hálaadással Hogy lapunk már negyed évszázadon át kiesés nélkül megjelenhetett szerény lehetőségeink mellett, az egyedül Isten ajándéka - és csoda a mi szemünk előtt. Köszönjük olvasóink imádságát és adományát. Hisszük, hogy nem szűnik meg, hanem megsokszorozódik a „vetés és aratás”. 2 37 ö n rv e Le !
