Vetés és Aratás, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)

1987 / 3. szám

Az utolsó időkre vonatkozó első ószövetségi bizonyságtétel Jákob áldásában található: „Gyűljetek össze, hadd mondjam el, mi történik veletek a messze jövőben” (lMóz 49,1).

Jákob nem csak fiait látja, hanem a nemzetségeket és törzseket, amelyek belőlük származnak majd, és prófétai szavakat hirdet nekik arról, ami a „messze jövőben” történik velük. Az ezután következő prófécia alapvetően legfontosabb, meghatározó kifejezése „a messze jövőben”, szószerint „a napok végén”, mely azt a jövendőt jelenti, amely Isten munkáját, művét végleges, tökéletes megvalósulásáig fogja kiteljesíteni, s ez csak Krisztus által történhet, valósulhat meg. „Az Ő első megjelenése a vég kezdete, és második megjelenésével kezdődik meg a vég vége” (Franz Delitzsch).

Mi az, amit a próféciában figyelembe kell venni?

1. A prófétai perspektíva törvényét

Közeli és távoli jövőben eseményeket fog össze egy kijelentésben anélkül, hogy említést tenne a köztük lévő időközről.

Hogy a prófétai perspektívában miről is van szó, egy nagyon találó példával szeretném megvilágítani. Lukács 4. fejezete tudósít bennünket arról, ahogy Jézus Ézsaiás 61. fejezetéből felolvas (1-2. vers). És hirtelen, a mondat közepén egy „és” előtt megáll. Miért? Jézus azt akarta hallgatóinak megmutatni, hogy ez a prófétai Ige milyen mértékben teljesedett be általa. Most az az „és”, amely előtt Jézus az olvasást abbahagyta, összeköti az Ő első eljövetelét („az Úr kedves esztendejét”) és második eljövetelét („Istenünk bosszúállása napját”). Jézus akkori eljövetelével mindenesetre még csak „az üdvösség napja” jött el, a „bosszúállás napját” ezzel szemben majd a végső nap fogja elhozni (Jel 6,17).

Ez az „és” olyan időtartamot hidal át, amely a mai napig 2000 éve tart már. De hiszen ez volt a Bemerítő János megkísértetésének oka is, aki semmit sem tudott az Úr második eljöveteléről, és ezért minden Őrá vonatkozó kijelentést — és így a dicsőség országának felállítását is - Jézus akkori megjelenésére értette. A prófétai pespektívában a rendkívüli eseményeket úgy látjuk, mint egy hegyes táj kimagasló csúcsait; a közben lévő völgyekre azonban egyáltalán nem, vagy csak utalásszerűén mutatnak rá.

A jövendő képe különbözően formálódik, a jelen látókörétől és az előre, a jövőbe pillantás távlatától függően, melyet végül is szintén a jelen befolyásol. így Jákob tekintete Kánaánnak a 12 törzs által történő megígért elfoglalására irányul, ez - ahogy ő nézi és látja - az „idők végének” előterében jelenik meg.

Valóban sok minden megvalósult az „áldás”-ból Kánaán földjének elfoglalásával, sok minden természetesen csak a további történelem folyamán valósult meg... és végül a messzi jövőben (a napok végén) következik a messiási üdvkorszak (lMóz 49,10). Ez a prófétai beszéd természete, hogy a közeli és a távoli egyetlen képben jelenik meg.

2. A perspektivikus rövidülés törvényét

Tény az, hogy a Bibliában az üdvösségre vonatkozó igazságokról nagyon részletesen van szó. Jézusnak és az apostoloknak az időszaka, jelentőségét tekintve, a Biblia közepét képezi. A távoli múltra, valamint a jövendőre vonatkozó dolgokra kevésbé részletesen tér ki, sokszor csak utal rájuk, és sok esetben nem is találunk választ. Olyan ez, mintha egy tájra vetnénk pillantást. Ami távolabb van, egyre határozatlanabbul látszik, és végül belemosódik az egész horizont végtelenébe.

3. Szószerinti, vagy képletes megvalósulását

Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy egyes kijelentéseket képletesen és szó szerint is lehet értelmezni. Jóéi első fejezetének kijelentései például egy valóságos természeti csapásról beszélnek, a második fejezetben azután az Úr napja óriási hadseregeinek bemutatásává változnak. Ez azon-89