Vetés és Aratás, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 3. szám
ö n n e к ! Jönnek a gyermekek Engedjétek hozzám- mondta egyszer Jézus - a gyermekeket, hancúrozókat, rendetlenkedőket. Hadd áldjam meg őket. ... S jön zajos, nyüzsgő kicsi nép, szertedobálva mindenét, sivalkodnak, csereberélnek, nincs vége-hossza sok miértnek, csendet-rendet percig se tűrnek, amit kézbefognak, elejtik. De Jézus szeretetét már sejtik. És jönnek srácok, vad kamaszok, kik mindent a legjobban tudnak, labda, tánczene, vad krimi után szenvedélyesen futnak, szájukból rágógumi nyúlik, minden szavuk csúf szemtelenség- de hull szívükbe Ige-mag s annak egyszer kalásza lesz még. Jönnek a félelmek rabjai Ne félj, csak higgy!- mondta egyszer Jézus - és százszor bizonyította: mindenféle vésznél, viharnál nagyobb az ő hatalma! ... És jönnek, akik félnek jövőtől, vak magánytól, atomtól, éhhaláltól, ármányos ellenségtől, őrjítő szenvedéstől, riasztó vészjelektől, éji kísértésektől... Történjék velük bármi, erős, hű Kézre lelnek, már biztonságban vannak, mint ölben kicsi gyermek. Siklós József: „Szádhoz a kürtöt!” című verseskötetből, 1981 A nevem: Idő A nevem: Idő. Nem voltam mindig, és nem is leszek mindig, de most vagyok, hogy megmérjem az életet. Az emberek várnak rám, alárendelik magukat nekem, félnek tőlem, és Istenen kívül senki sem tud feltartóztatni. Isten a kezében tart, s ha Ő szól, az én utamnak vége... A legtöbb ember azt hiszi, hogy én mindig leszek. De ez nem igaz. Ha én majd elmúlok, az örökkévalóság jön ... Akkor már késő lesz! Túl késő lesz a bűnbánatra, túl késő Istennel Jézus Krisztus által megbékülni. Túl késő lesz hinni. Akkor már csak az „örök" lesz: örök békesség és öröm, vagy örök rettegés és ítélet. Ma van a megváltás napja. Azt, hogy mi leszel az örökkévalóságban, ma döntőd el. Ma még vagyok, és haladok. De eljön egy nap s nem lesz többé így. Akkor már nem leszek veled ... s neked nem lesz lehetőséged többé örökkévalóságod felől dönteni! 66
