Vetés és Aratás, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 3. szám
Van-e bizonyosság a menny és az örökkévalóság felől? A hívő keresztyén ember abban a bizonyosságban él, hogy életét az örökkévalóságban, a mennyben tölti el. Az emberi értelem nem képes ennek a helynek és állapotnak dicsőségét megfelelő szavakkal leírni. Az ember a menny számára teremtetett, különben szellemi és testi képességei ellenére sem különböznék a többi élőlénytől. A menny felől sokféle az elképzelés. A hit szeme számára itt nincs határ szabva. Tudhatjuk, hogy dicsőség, boldogság és szépség tekintetében minden várakozásunkat felülmúlja. Amikor a hívő ember a mennyre gondol, akkor az atyai házat, magát Isten jelenlétét érti alatta, nem pedig a teremtett mennyboltot (levegőeget, csillagos eget) vagy a Földet. A természeti ember szóhasználata valamit megsejtet az ottani életből, amikor „földi mennyországról” beszél. Ez a kifejezés azonban csak nagyon keveset ad vissza mindabból, ami a hívőt várja, amikor hitből eljut a „színről színre látásra”. Újra meg újra fölteszik a kérdést: „Biztosan tudod, hogy a mennybe jutsz?” Annak ellenére, hogy létezik teljes üdvbizonyosság, sokan bizonytalanságban élnek, és ezért nem örvendezhetnek zavartalanul az üdvösségnek. Egyesek szerint ez a kérdés csak az örökkévalóságban dől el, és nagy vakmerőség már most azt állítani, hogy miénk az üdvösség. Mások azt mondják, minden attól függ, hogy majd egyszer találkozunk-e a kegyelmes Istennel, aki jó cselekedeteink és kegyes életünk alapján helyet biztosít számunkra a mennyben. Ismét mások egyháztagságukra, vallásos cselekményeikre támaszkodnak, és azt hiszik, ez elég, hogy a mennybe jussanak. Ismét mások elismerik, hogy az ember bizonyos lehet üdvösségében, de azt állítják, csak az juthat oda, aki igyekszik jó keresztyén lenni és Isten parancsolatait megtartani. Hála legyen azonban Istennek, aki Igéjében tudtunkra adja, hogy a mennyei élet nem függ ilyen bizonytalan, kétes előfeltételektől. Minden ember számára végzetes, jóvátehetetlen tévedés lenne arra hagyatkozni, hogy ez a fontos kérdés csak az örökkévalóságban dől majd el. A hívő ember már itt a földön örvendezhet az örökkévalóságban rá váró csodálatos életnek. Az ÍJános 5,13-ban egész világosan megmondja nekünk Isten: „Ezt azért írtam nektek, akik hisztek az Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van.” A keresztyén ember tudhatja és tudnia is kell, hogy az örök élete felől nem kell aggódnia. Ezt a kérdést számára már másvalaki eldöntötte, nevezetesen Jézus Krisztus a Golgotán. Ezért mindenki tudhatja, vajon a mennybe jut-e. Ezt a bizonyosságot azonban itt e földön kell megszereznünk, és ez a bizonyosság csak Isten Igéjén alapulhat. A keresztyén ember egész öröme és teljes békessége nem ezen múlik. Kétség és bizonytalanság nem jó kísérőtársak földi vándorútokon. Isten azonban nem hagy nyitva semmilyen kérdést az örökkévalóságot, a mennyet és a poklot illetően. A földön élő minden ember számára nyitva áll még az ég, és Isten mindenkit oda hív, személyválogatás nélkül. Az ember képtelen arra, hogy a mennyet kiérdemelje, viszont meg kell térnie, hogy helye legyen ott. Hogyan teheti meg ezt, sőt miként tudhatja ezt, és mi ennek a föltétele? A fent idézett igeversben azt olvassuk, hogy aki hisz Isten Fiának nevében, az tudhatja ezt. Az Úr Jézus Krisztusban, az Ő váltságművében hinni: íme, ez a mennyország kulcsa. Csakhogy a természeti ember önmagától képtelen hinni, mert a hit (az üdvözítő hit) Isten ajándéka. „A lelki (érzéki, természeti) ember pedig nem fogadja el az Isten 67
