Vetés és Aratás, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 2. szám
gyermeki lélek számára, amire egyetlen ellenszer van: kikapcsolni! Jerry Mander követelése még radikálisabb: „Töröljétek el a televíziót!” és „A televízió nélküli világ - úgy vélem - csak jobb lehet, mint a világ vele.” Vajon nem kell-e elgondolkoznunk azon, hogy nem hívő emberek kifejezetten óvnak ettől az eszköztől, miközben keresztyén emberek az evangélium hirdetésére kívánják felhasználni, s ezáltal azt érik el, hogy sok olyan keresztyén ember szerez majd be tv-készüléket, akiknek eddig nem volt. Mi az, ami olyan problématikus a televíziónál? 1. A televízió hipnotikus hatása Mander összegyűjtötte több ezer olyan személy kijelentését, akik egyszerű szavakkal véleményt mondtak a televízióról. Közülük néhány jellemző:- „Amikor nézem a tv-t, úgy érzem, mintha hipnotizáltak volna.”- „Számomra úgy tűnik, mintha agymosásban volna részem.”- „Olyannak érzem magamat, mint valami növény; ott gubbasztok kidülledt szemekkel, és egyszerűen képtelen vagyok elmozdulni onnan.”- „A tv bensőmben üressé tesz engem.”- „A tv narkomániássá tesz." A televízió túl sokat követel képességeinktől, hogy fel tudjuk dolgozni a felkínált ingerhatásokat. A tv-kép igen sok kicsi pontból áll, amelyeket az agyban kell egy képpé egybeszerkeszteni. A rezgő tv-fény a nézőben állandó stresszhelyzetet vált ki. Frieda Morris pszichológusnő, aki több könyvet írt a hipnózisról, rámutatott, hogy az ember elméjének utána kell rohannia a tv-képeknek, mivel azok gyorsabban mozognak, mint ahogyan a néző feldolgozni képes. Ezáltal gyökeresen csökken annak a lehetősége, hogy az ember az információkat megfelelő módon el tudja bírálni és kellő távolságot tudjon tőlük tartani. Marie Winn ezt a jelenséget „ingertúláradás”-ként jellemezte. Ernst Hilgard, a Stanford-egyetem hipnóziskutatási programjának vezetője és az ezzel a témával foglalkozó, legtöbbet olvasott könyvek szerzője, megerősíti annak lehetőségét, hogy a televíziózás az embert könnyen hipnotikus állapotba hozhatja, ha erre megvan a belső készsége. Véleménye szerint rendkívül alkalmas a hipnózis bevezetésére az az állapot, amikor az ember hosszú ideig csöndben ül egy homályos helyiségben és passzívan szemlél egy fényforrást: „Az embereket már az is odáig juttathatja, hogy félretegyék a normális valóságot, hogy csendben ülnek, miközben a képernyő által egyetlen inger éri az érzékszerveiket. S ekkor már lehetséges azt a másfajta valóságot becsempészni, amit a tv mutat. A fantáziát így olyan erősen lehet foglalkoztatni, hogy időnként minden más lehetőség elhalványul." 2. Ami a rostán áthullik A televíziós közlésre nem egyformán alkalmas minden információ. Az eszköz szűrőt jelent, amely a valóság bizonyos szempontjait kiszűri. A komplex összefüggéseket a tv-nek megfelelően kell összevágni, hogy egyáltalán ebben az eszközben ábrázolni lehessen, és hogy kézben tarthassa a nézőket. Jerry Mander kidolgozta - számomra meggyőző módon - a televíziózás egyfajta szerkezeti hálóját, és a következő igen érdekes eredményre jutott:- Az erőszak és a háború alkalmasabb a tv számára, mint az erőszaknélküliség és a béke. Cselekményeket, szenzációs eseményeket sokkal jobban lehet ábrázolni, mint belső folyamatokat, érzelmeket és megkülönböztető fontolgatásokat.- A felületesség egyszerűbb, mint a mélység.- Az anyagiasság, a kapzsiság és a nagyravágyás - mindez magas fokon és céltudatos magatartással- alkalmasabb, mint a belső értékekre való törekvés, a megelégedés azzal, ami van, mint a nyíltság és engedékenység. Többértelműséggel, kifinomultsággal és sokoldalúsággal ez az eszköz nem tud mit kezdeni.- Az élvezet alkalmasabb a tv számára, mint a megelégedés. Kitörő szenvedélyek és félelem jobban ábrázolható, mint a csend és a nyugalom. Harag, féltékenység és gőg alkalmasabb, mint a béke és alázatosság.- Az egy egyszerűbb, mint a sok. A személyiség és a jelkép egyszerűbb, mint a világnézet.- Vallások vagy mozgalmak egyes „karizmatikus” vezetőkkel igen alkalmasak és hatásosak a tv számára. Ha egy mozgalomnak nincs vezetője vagy központja, akkor a televíziónak kell egy ilyen központot teremtenie. 3. Emberek dicsőítése A „sztárszerepek” teremtésének irányzata a keresztyén adásokban sem kerülhető el. Az a tény, hogy USA-ban a nemzeti határokon túl is ismert vezető személyiségek „fejlődtek” ki, nem annyira az ő szellemi erejüknek és feddhetetlenségüknek az eredménye, hanem a tv hatásának köszönhető. Jerry Mander a tv-nek a tekintélytisztelet és az emberek dicsőítése irányába húzó hatását ezekkel a szavakkal foglalja össze: „Ez mindenesetre zűrzavarhoz és az embereknek a kívülről jövő képek alávetéséhez vezet. Mindent egybevetve: hatása zsarnoki, kívülről kormányozó, uralomra való törekvésben összegeződik.” Nem nehéz felismerni a tv rendkívül alkalmas voltát a nézők kiskorúvá tételére és manipulálására. Az az irányzata, hogy „karizmatikus” vezető személyiségeket juttasson érvényesüléshez és a nézőket egy kívülről kormányzó hatalom alá 59
