Vetés és Aratás, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 2. szám
Több evangéliumot a tájékoztató eszközökben?- néhány gondolat a „tv-evangélizáció”-val kapcsolatban -A fejlett ipari országokban a második világháború után a tájékoztató eszközök forradalma ment végbe. Tömegkommunikációs eszközök - televízió, rádió, hanglemezek stb. - gondoskodnak arról, hogy a hírek elképzelhetetlen sebességgel terjednek. McLuhan, a tájékoztató eszközök kutatója, abból indul ki, hogy az elektronikus eszközök közelebb hozták egymáshoz az embereket. Az egész földből egy nagy falut csináltak: mert ahogyan egy kis falunak minden lakója tudja, mi történik ott, úgy adnak hírt a tömegtájékoztató eszközök a világszerte lezajló eseményekről. Ez a tény idővel egyesíti az embereket, és új közösségi érzést támaszt. Van némi igazság az elgondolásában. A tömegtájékoztató eszközök lehetővé teszik, hogy a legrövidebb idő alatt eszmék és személyek óriási tömegekre gyakoroljanak hatást, (gy vált lehetségessé a hatvanas években, hogy néhány hónap alatt a nyugati államokban fiatalok százezrei rajongtak négy liverpooli fiatalemberért, úgyhogy Beatlesmániáról beszéltek. Hogyan van az, hogy szinte a világ minden államában nagy proffittal lehet eladni egy édes, sötétbarna színű, koffeintartalmú italt? Azért, mert a tömegkommunikációs eszközök propagandája kívánságot támasztott a Coca-Cola iránt. Jerry Mander, aki 15 évig dolgozott a televízióban mint reklám- és propagandafőnök, ezt írja: „Rövid idő alatt megtanultam, hogy az ember a tájékoztató eszközök segítségével közvetlenül be tud hatolni az emberek fejébe, és ott - mint valami varázsló egy másik világból - olyan képeket és elképzeléseket tud elültetni, amelyek ezeket az embereket arra késztetik, hogy olyasmiket cselekedjenek, amire különben sohasem gondoltak volna." A tömegtájékoztató eszközök hihetetlen befolyásolási lehetőségnek nyitnak teret. Mi sem kézenfekvőbb, mint ezeknek a lehetőségeknek az evangélium céljára való fölhasználása? Erre a végkövetkeztetésre jutott egy, a tájékoztató eszközökkel foglalkozó evangéliumi kongresszus záró összejövetelének 1500 látogatója 1982 márciusában. A látogatók egy körkérdésre ellenszavazat nélkül a „Több evangéliumot a tájékoztató eszközökben1' mellett foglaltak állást. A kongresszuson az evangéliumi rádió (TWR) programigazgatója azt kérte, hogy a mai világban a rádió és a televízió hatalmas eszközei ne csak szórványosan, hanem rendszeresen sugározzanak evangéliumi adásokat. Amit a Német Szövetségi Köztársaságban el akarnak érni, azt az Egyesült Államokban már gyakorolják: tv-evangélisták 1978-ban 500 millió dollárért vásároltak adási időt, és hetenként 56 rendszeres tvprogrammal 14 millió háztartást értek el. 1980-ban az USA lakosságának 47%-a hetenként legalább egyszer látott „kegyes" adást. Egyedül Jerry Falkwell tv-prédikátor 25 millió nézőt ér el vasárnapi evangélizációs adásaival. Vajon ki az - néhány zsörtölődő emberen kívül -, aki ne lelkesedne ilyen hírek hallatán. Nos, én nem akarom sokáig a forró kását kerülgetni: számomra ez a dolog nincs egészen rendjén. Azok a keresztyén emberek, akik az evangéliumot ezeken az új csatornákon keresztül akarják terjeszteni, nyilván abból indulnak ki, hogy az eszközök önmagukban semlegesek. Ha jó tartalom közlésére használják fel őket, akkor hasznosak; kárt csupán a szennyes tartalom okoz, mint pl. az erőszak- és a szexábrázolások. McLuhan különleges érdeme az, hogy rámutatott: ez a felfogás alapvetően hamis. Legismertebbé vált tétele így hangzik: „The medium is the message" (Az eszköz az üzenet). A következő megfogalmazást túlzásként kell értékelni, ami különben gyakran módszere McLuhannak: „Minden gondolatot a szélsőségekig végig kell vinni, a mélyükre kell hatolni..." Ezzel azt akarja mondani, hogy az eszköz határozza meg az üzenetet. Felületes módon abból indulna ki az ember, hogy a tartalom képezi az üzenetet. McLuhan viszont arra kíván rámutatni, hogy igen nagy különbség, amikor ugyanazt a tartalmat pl. az írás eszköze, a hanghullámok eszköze (élő beszéd), a rádió eszköze vagy a televízió eszköze által adjuk tovább. Az eszköz alakítja a tartalmat. Azt, hogy az eszköz milyen módon alakítja a tartalmat, a tv példáján szeretném megmutatni. Remélem, ezáltal valamennyire meg tudom magyarázni, hogy számomra a tv miért jelent az evangélium terjesztésére igen alkalmatlan eszközt. Hosszú időn keresztül a tudományos cikkek a tv hatásával kapcsolatban csupán a különböző adások minőségével foglalkoztak. Megállapították és bírálták, hogy pl. erőszakos cselekményeket ábrázoló adások gyermekekre erőszakkeltő hatással voltak. Ezért jobb adásokat követeltek, de magát a televízióadást nem kérdőjelezték meg. Csak az utóbbi években utalt néhány közlemény arra, hogy a televíziónak - függetlenül az adásoktól - negatív hatása van. Marie Winn azt a végkövetkeztetést vonja le a „Die Droge im Wohnzimmer” (Kábítószer a szobában) című könyvében, hogy a televízió, függetlenül az adások tartalmától, mérget jelent a 58
