Vetés és Aratás, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 2. szám
NÖVEKEDJETEK AZ ISMERETBEN! Gondolatok az Efézusi levélről (30) A Gyülekezet Ura azt akarja, „hogy többé ne legyünk kiskorúak” (4,14). A görög v^mog (népiosz) jelentése: kiskorú (nem „gyermek”, mint a Károli szövegben), és ennek ellentéte a 13. versben szereplő текеюд (teleiosz) = érett. A kiskorú szó központi gondolata: éretlen. Ellentéte a bölcsnek és az értelmesnek, de tud „hinni” Isten kijelentésében (Mt 11,25 - a gyermek szó helyett itt is a kiskorút kell érteni). A korintusi hívők kiskorúak voltak, nem növekedtek a kegyelemben. Ahol gőg, önteltség, beképzeltség, pártoskodás és szakadás felüti a fejét és eluralja a gyülekezetét, ott a testvérek nem szellemiek, hanem hústestiek, kiskorúak (lKor 3,1). A kiskorúakra az is jellemző - írja Pál apostol az Efézusi levélben -, hogy „olyanok, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak” (14. v.). Az első, amit igen komolyan kell vennünk, hogy a „tanítás szele”, a szél iránya nem véletlen. Ahogy Isten jelen korszakunk látszólagos fejetlensége, zűrzavara ellenére is az általa kitűzött cél felé viszi a világot, ugyanígy a Sátán mindenkor tudatosan ellenszelet fúj. Ez különösen igaz ma, amint egyre közelebb kerülünk Krisztus visszajöveteléhez. Jól szemlélteti ezt Urunk földi életének egy epizódja, amit szinte prófétikus előképnek is vehetünk. Az esetről Máté a 14,22-33 versekben így tudósít: Jézus kényszeríti tanítványait, hogy hajóba szállva menjenek át előtte a túlsó partra, ő pedig „felment a hegyre magánosán imádkozni” (azaz: elküldte tanítványait széles e világra az evangéliumot hirdetni, miközben Ő felment az Atya jobbjára, ahol közbenjár értük). A tenger a népeket és a nemzeteket szimbolizálja (Jel 17,15). Közben beesteledett, és „a hajó pedig már messze eltávolodott a parttól”. Eltelt immár közel kétezer esztendő, és amint egyre előbbre haladtak, az éjszaka és a sötétség is egyre nagyobb lett. A tanítványok élete, szolgálata nehéz volt, mert látszólag magukra hagyatottan egyedül voltak, és a hajó „a hullámok között hányódott”. Jézus fizikailag nem volt velük. Ő azonban mindenkor szemmel tartja az övéit, őrködik felettük, vigyáz rájuk. „Meglátta, hogy csak küszködve jutnak előbbre, mert ellenszelük van” (Mk 6,48). A végidő szellemi erői ( a „szél”) egyre vadabbul igyekeznek felkorbácsolni a népeket, nemzeteket ( a „tengert”) a hithű, maroknyi tanítványi közösség ellen, hogy elnyeljék azokat. Mi már benne élünk „a negyedik éjszakai őrváltás”-ban, és az ellenszél egyre erősebb lesz, mert a Sátán levettetése közel van. „Jaj a földnek és a tengernek, mert leszállt hozzátok az ördög nagy haraggal, mivel tudja, hogy kevés ideje van” (Jel 12,9.12). A negyedik őrváltás hajnal előtt volt. Az éjszaka akkor a legsötétebb. Ez azonban minket reménységgel kell hogy eltöltsön, mert azt jelenti: „Az Úr közel!” Hogy a tanítás szele milyen sokféle és mennyi zavart okoz, azt gondolom, nem kell nagyon bizonygatnom. Tekintsünk körül kissé nyitott szemmel nemcsak a történelmi egyházakban, hanem a kisebb gyülekezetekben, hívő közösségekben, és megdöbbenve fogjuk látni a tanítás sokféleségét. Tapasztalni fogjuk Pál szavainak igazságát: „Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást elviselhetetlennek tartják, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük” (2Tim 4,3). Elő hitünket azzal a ténnyel is bizonyíthatjuk, hogy a jelenlegi gonosz világkorszak (aion) ellenséges áradatával szemben is előre tudunk haladni. Nem vagyunk döglött halak, akiket a folyó sodrása háborítatlanul vihet magával. A szél erejét akkor tudjuk igazán lemérni, ha szembefordulunk vele. Aki bátran kiáll az Ige tiszta tanítása mellett, azonnal megtapasztalja a saját bőrén, hogy a Sátán szele szembefúj. 55
