Vetés és Aratás, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 2. szám
Túrmezei Erzsébet Hiszek a szeretetben Fehér szobánkban napsugarak járnak. Kék őszi ég, nincs rajta egy kósza felleg. Szívemben boldog, halk dallamok kelnek: Hiszek a szeretetben. Valamit kérve kértem, várva vártam, s úgy tusakodtam a keserű „nem''-mel. Most bízom, s várok békén, türelemmel. Hiszek a szeretetben. Hiszek benne, ha nem látom, ha látom, hiszek, ha ád és hogyha „nem"-mel éget. Nem ismerek mélységesebb mélységet. Hiszek a szeretetben. Tudom, hogy enyém. És tudom: a létem szétosztogatni édes kötelesség! Hogy mások is ujjongva hirdethessék: Hiszek a szeretetben. („Adventtól ádventig" című kötetből; Budapest, 1987) tői született. „Szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szent Szellem által” (Rom 5,5). Az Ő Szelleme a mi szellemünkkel együtt bizonyságot tesz arról, hogy Isten gyermekei vagyunk, és mint ilyenek, részesei lettünk az Ő természetének. Az ilyen ember visszatalált a szeretet forrásához, Istenhez és az Ő Fiához, és Krisztus Testének tagjává lett. Belőle, a Főből árad az erő a szeretéshez. Erre a szeretetre a természeti ember képtelen. A Szent Szellem az a „dinamó”, amely által az ember fölveszi az isteni szeretetet, hogy azt továbbadhassa. Ugyanakkor a szeretet próbaköve annak, hogy az ember valóban isteni természetet nyert-e, hogy újonnan született-e. Ez egészen másféle szeretet, mint amilyen például a szülők és a gyermekek közti szeretet. Az ember veleszületett szeretetreméltó lénye vagy békés természete még nem bizonyíték arra, hogy isteni természetet nyert. A keresztyén felebaráti szeretet cselekedetei sem bizonyítják, hogy valaki Istentől született, és isteni szeretet lakik a szívében. Aki Istentől született, az szereti Őt, akitől született, és szereti mindazokat is, akik Istentől születtek. Aki újonnan született, aki Istenből való, az szere tétből tartja meg Isten parancsait és cselekszi Isten akaratát. Istent szeretni, az Úr Jézust szeretni és az Ő parancsolatait megtartani: ez az előfeltétele annak, hogy az embertársakat is igazán szeretni lehessen. Az Úr Jézus, aki szeretetből áldozta fel önmagát értünk, elvárja, hogy szeretetét viszonozzuk, hiszen oly nagy árat fizetett értünk. Azt akarja, hogy az Ő gondolatai szerint járjuk hűségesen e földön a hit útját, ahogyan Igéjében azt velünk közölte. Követnünk kell Őt, még ha utunk szenvedésen és nyomorúságon át vezet is, ami erősen próbára teszi szeretetünket. Azt akarja, hogy egyedül Őt imádjuk és tiszteljük, mert nem hajlandó beérni szívünkben a második hellyel. Elmélkedésünk és törekvésünk irányuljon Őfelé. S ha megvan bennünk ez az isteni szeretet, akkor természetesen szere te tünknek is erős alapja van. Azok a házasságok tartósak, amelyek ezen a szereteten alapulnak. Az együttélést a családban is az isteni szeretet erősíti meg. Ez tesz képessé arra, hogy szeressük azokat is, akik nem rokonszenvesek nekünk, hogy áthidaljuk a társadalmi különbségeket, hogy megértéssel hordozzuk el a különböző gyengeségeket és hajlamokat, sőt még a rosszindulatra is szeretettel feleljünk. Akinek a szívében isteni szeretet lakozik, az rendkívüli erőt nyer a felebaráti szeretetszolgálatra. Egy ápolónő éppen a leprások szennyesét mosta, amikor egy látogató ijedten kérdezte tőle:- Hogyan tudja ezt megtenni? Mire ő így felelt:- Krisztus szeretete késztet erre engem. A valódi szeretet Istenből ered, és csak aki Istenben van, az tud igazán szeretni. 36
