Vetés és Aratás, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 2. szám
Az Atyával és az Ő Fiával, az Úr Jézus Krisztussal való közösség, amely a Golgotán kiontott vér által jött létre, feloldhatatlan. De sok minden megzavarhatja és megszakíthatja ezt. Ez soha nem Isten részéről történik, mert az ő szeretete változhatatlan. A hívő ember azonban veszélyekkel teljes világban él. A világ igyekszik mindenfélével foglyul ejteni a szívét. Isten azonban azt mondja: „Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete” (ÍJn 2,15). Senki sem szolgálhat két urat, és a megosztott szív nem tud igazán szeretni. Mennyire megrontja a hűtlenség már két ember együttélését is! S mennyivel inkább ez az eset Istennel kapcsolatban. Elég egyetlen bűnös gondolat, hogy a vele való kapcsolatunk gyengéd szálait szétszakítsa. Hűtlennek lenni Isten Igéjéhez, azt már nem szeretni, többé már nem mint egyetlen igazsághoz ragaszkodni, benne kételkedni - mindez utálatos Isten előtt. Igéjének elferdítése, a világgal való azonosulás paráznaságot jelent Isten szemében. A saját utak és a közönyösség kizárják az őszinte szeretetet. Sok idegen isten van ebben a világban, és az ember milyen könynyen tiszteli és imádja azokat. Csakhogy az Úr Jézus mint Fő senkivel nem hajlandó osztozni szeretetünkben, mert ő hűséges, és az is marad. E világban sok könnyet ejtenek az emberek a megromlott szeretetkapcsolatok miatt. Az Úr azonban kész arra, hogy nyilvánvaló hűtlenségünk és engedetlenségünk után helyreállítson minket, és hogy visszavezessen a vele való meghitt közösségbe. „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít bennünket minden gonoszságtól” (ÍJn 1,9). Ha magunk akarata szerint járjuk saját útjainkat, amelyeken e világ dolgait jobban szeretjük, mint az Urat, akkor válságba kerül iránta való szeretetünk. Az Ő szeretete azonban változatlan, bekötöz és meggyógyít. A megzavart szeretet magányosságba vezet, szívünk boldogtalan és üres lesz. Ő azonban visszavezet önmagához, a vele való közösségbe és védettségbe. Te vagy a cél Békességed, mint a folyóvíz, körülvesz és ölelve ringat. Te vagy a Cél, Te vagy a partja az álmaimnak. Te jössz felém a holnapokból, Te integetsz tűnt napjaimból. Hozzád fogok elérni egyszer a földi lét határain túl szegényen is gazdag reménnyel, fáradtan is örömre frissen. Lelkem kitör unt börtönéből, hogy szüntelen ujjongja: ISTEN! F. L. A megromlott szeretet félelemmel és nyugtalansággal tölt el bennünket, mert az idegen utak bizonytalanságba visznek. Egyedül Ő ismeri az igazi utat. Ő a helyes úton vezet bennünket át ezen a világon - az Ö nevéért és szeretetéért. Nemsokára itt a pillanat, amikor a valódi szeretetet már semmi sem zavarja meg, amikor eljön a Fő, hogy egyesüljön a Testével, a Gyülekezettel. Akkor majd mint Vőlegény örvendezik Menyasszonya szépségén. Szeretete által hordozta őt e világban, és majd megszabadítja mindenféle gyöngeségétől, és a teljességében élvezheti Ura szeretetét. A szeretet és öröm ünnepe lesz ez. Angyalok álmélkodnak majd a beteljesedett szeretet láttán. Ezen az egyesülésen csak meghívott vendégek vehetnek részt. Aki ezen a földön csak önmagát szerette, az kívül marad. A legerősebb és legnemesebb emberi szeretet sem elegendő, hogy azzal be lehessen jutni, mert az időleges és múlandó. Isten azonban minden embert szeret, és mindenkit meg akar ajándékozni változhatatlan, soha ki nem hűlő, határtalan szeretetével. Kérlek, fogadd el az Isten szeretetét! 37
