Vetés és Aratás, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 1. szám
Folytathatnánk még tovább az ilyen tények fölsorolását erről az időről. Például: — még nem voltak halak a tengerben; — még nem voltak megteremtve a világító testek; — viszont már volt világosság (lMóz 1,3), és a vizek nagy szétválasztása már megtörtént. Az Éden-kertben történt esemény tulajdonképpeni beszámolójával kapcsolatban ezeknek a verseknek csupán bevezető jellegük van, és ezért csak kevés helyettesítő támpontot neveznek meg. A hatodik napon történő ember teremtését öt teremtési nap előzte meg. Feltűnő, hogy a 2,5-6 éppen az öt teremtési nap közepének (2,5 nap) helyzetét tárja elénk, és ez pontosan megfelel a harmadik nap két teremtési cselekménye közötti állapotnak. Az ábrából ez a feltűnő szimmetria világosan látható. Ez a két vers még jobban aláhúzza a 2,7-25-ben olvasható fő elbeszélés bevezető jellegét. Azonkívül rámutat arra, hogy az lMóz 1,1 -2,4a-t nem lehet ettől függetlenül nézni, hanem ennek teljes ismeretét feltételezi. Ha összefoglalva összehasonlítjuk az 1,1- 2,4a beszámolóját a 2,4b-25 résszel, akkor a következő, az ábráról felismerhető egyezőségek mutatkoznak: lMóz 2,4b = lMóz 1,1: az egek és a föld teremtése; lMóz 2,5-6 = lMóz 1,1-10: a teremtési helyzet leírása az első naptól a harmadik nap első művéig; lMóz 2,7-25 = lMóz 1,27-31: az első emberpár megteremtése. Kérdés: Az lMóz 2,19-ben ezt olvassuk: „Formált tehát az Úristen a földből mindenféle mezei állatot, mindenféle égi madarat, és odavitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi; mert minden élőlénynek az a neve, aminek az ember nevezi. ” Itt az a benyomásunk, mintha Isten az állatokat csak az ember után teremtette volna. Nem áll ez vajon ellentétben az előző fejezettel, amely szerint a madarak az ötödik, a földi állatok a hatodik napon teremtettek, az ember pedig utoljára? Felelet: Ezt a verset az első pillantásra valóban nehéz megérteni. Könnyebben meg tudjuk oldani a 19. vers látszólagos problémáját, ha a 2,4b-25 párhuzamos beszámolóját három szövegbem részre felosztjuk, és az ábrának megfelelően megtaláljuk a hozzárendezését az első fejezethez. Túl az ember teremtéséről szóló 1,27-31 és 2,7-25 szakasz szigorú tematikai egymás mellérendelésén van egy időbeni egymás mellérendelés: mindaz, amit itt az emberről olvasunk, a hatodik teremtési napon történik. Igen jelentős tény az, hogy minden, amiről itt szó van, kivétel nélkül az emberre vonatkozik:- Isten először a férfit teremti meg;- Isten egy kertet telepített az ember számára, amelyet a 8-15. vers ír le részletesebben;- Isten egy parancsot (16.v.) és egy tilalmat (17.v.) mond az embernek;- Isten az emberhez vezeti az élőlényeket, hogy nevet adjon nekik (19. v.);- Isten asszonyt alkot a férfi számára, miután néhány óráig egyedül volt. Mivel az ember Isten cselekvésének a tárgya, itt mindig az „Úristen” (Jahve Elóhim) kifejezés áll. Az emberrel szemben az Isten mindig „Űr”, ahogy Jézus Krisztus is „Úr” (görögül: jtugiog — kyriosz). A többi teremtmény feletti uralmat Isten az embernek adta át (1,28). E fejtegetésből kitűnik, hogy a 2,7-25 annyira emberközpontú, hogy a többi dolog teremtéséről szólni már nem tartozik a témához. Éppen ezért a 19. versben semmit sem olvashatunk az állatok teremtéséről. A szövegösszefüggésből világos: itt az ember ama képességéről van szó, hogy meg tudja nevezni az állatokat. Isten példaszerűen megvizsgálja az első ember értelmi-nyelvi adottságait. Tehát azt a feltevést, hogy a madarak ugyanazon a napon teremttettek volna, mint az ember, a 19. vers nem igazolja. Prof. Dr. Werner Gitt (A szerző „Das biblische Zeugnis der Schöpfung"- Hänssler-Verlag, Neuhausen-Stuttgart, 1985 - című könyvéből egy részlet.) 23
