Vetés és Aratás, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 1. szám
Siklós József Nagykorúság?- Ugyan kérem! Ma még hinni? Űrhajó, tv korában? Ott készül a gondviselés gyógyszer- és műtrágyagyárban! Az egyháznak gépezete üres malom, mit sem őröl; a nagykorú emberiség kinőtt a gyerekcipőből!- Igen - mondom -, csak hát éppen két dolog meggondolandó. Korunk embere, mint régen, ma is: bűnös és halandó. Nagy tudós is rejt magában remegő, bűnmarta lelket; űrhajós is sírva áll meg anyja koporsója mellett... Ma is csak EGY, aki mondja: Megbocsátva minden vétked! S EGY, ki így szól: Én vagyok a feltámadás és az élet! Ember talpa tengermélyen, homlokával felhőt verhet: Isten országába lépjen bizalommal - mint a gyermek! Kolossá 1,16: Minden Krisztusra nézve teremtetett; Példabeszédek 3,19: A föld bölcsességgel lett teremtve; Jeremiás 51,15: A földet az Úr ereje által teremtette. Ugyanez a helyzet azzal a teremtésbeszámolóval, amely az 1 Mózes 2,4b-tői a fejezet végéig tart. Ez a rész olyan közelebbi részleteket tartalmaz az ember teremtéséről a hatodik napon, amelyekről az első fejezetben nem olvashatunk: 1. Isten az embert nem a szavával teremtette, hanem formálta őt és az élet leheletét lehelte belé; 2. Isten az ember számára egy különleges kertet telepített Édenben (8.v.), és ott mindenféle fát sarjasztott (9.v.). A növényeket és fákat Isten már a harmadik napon megteremtette. Itt a „telepíteni” (ültetni) és „sarjasztani” (nevelni) igék állnak, amelyek nem valami új teremtést, hanem olyan tevékenységet írnak le, amely egy már meglévő készletből indulnak ki. így nincs semmiféle ellentmondás az 1 Mózes 1-gyel szemben; 3. Isten parancsa az ember számára, hogy egy bizonyos fáról ne egyék (17.v.); 4. a 18. vers különösképpen kiemeli az első ember, Ádám egyedüllétét; 5. az asszony teremtését a 21-22. versben olvashatjuk részletesen. Mindezek a kijelentések a 2,7-25-ben találhatók, s mintegy kinagyítják az 1,24-31- ben leírtakat. Mindaz, ami itt olvasható, a hatodik teremtési napon játszódott le az Édenkertben. E párhuzamos beszámoló elé bevezetés került, amely rövid mondatokkal megvilágítja a múlt keretei között a kiválasztott súlypontokat: „Amikor az Úristen a földet és az egeket megalkotta” (lMóz 2,4b). A versnek ez a második fele pontosan megegyezik az lMóz 1,1-gyel: „Kezdetben teremtette Isten az egeket és a földet.” Mivel a 2. rész beszámolója csak a földre vonatkozik, ezt a tényt a „föld” és „egek” szavak fölcserélése is alátámasztja. Az lMóz 2,5-6 versei azt a helyzetet ábrázolják, amely a harmadik nap közepén volt. Közbeszúrásnak tekinthetjük az 1 Mózes 1,10 és 11 között. Ezt a helyzetet éppen az jellemzi, hogy: — még semmiféle mezei növény és mezei fű nem volt a földön; — még nem esett eső; — még nem volt ember; — létezett a szárazföld, mert az 1,9-10 szerint már megtörtént a tenger és a száraz szétválasztása; — a szárazföldet már pára nedvesítette meg, előkészítve a talajt az 1,11 szerint teremtendő növények számára. 22
