Vetés és Aratás, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 1. szám
A bölcs professzor A híres Schlatter orvosprofesszor a szokásos délutáni sétáján egyik tanítványával beszélgetett a keresztyénségről és a hitről. A tanítvány megjegyezte, hogy a Bibliában sok gyengécske szó, fogalom és példázat található, amellyel nem tud mit kezdeni.- Például?- Például Máté 9,12: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.” Ez számomra nem mond semmit. Én például erős vagyok. Tehetek róla? A Biblia hősi gondolatait és alakjait... jó, azokat nem bánom, de az alázatosság, meghunyászkodás, szenvedés... inkább hősi szavakat kellene az embereknek mondani. Arra van szükségük! kezik be, tehát olyan időszakra esik, amikor a madár könnyen és bőven talál táplálékot. Mégis, ruházatának ez a kicserélődése a kis állatot meglehetősen kimeríti. Nem csoda tehát, hogy nyár derekától kezdve az énekesmadarak elhallgatnak. Most viszont a tavasz kezdődik. A tél elmúltának a madarak is nagyon örülnek, hiszen életterük kitágul, az eleség újra bőséges. Csodálatos éneklésük, csivitelésük kellemes zsongássá vegyül a többi élőlények hangjaival, amelyek mind a megújuló természetet hirdetik. Ez a megújulás emlékeztessen bennünket arra, hogy szükséges az embernek is megújulni, illetve újjászületni, mert így olvassuk Isten Igéjében: „Ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát” (Jn 3,3). Szeretnél a mennyországba jutni? Szeretnél Isten közelségébe kerülni, aki ezt a földet az összes élőlényével teremtette? Ha igen, akkor kérjed imádságodban az Úr Jézust, hogy bocsássa meg minden bűnödet, törölje el minden vétkedet. S ahogy a madarak tolla teljesen kicserélődik és a természet is megújul, úgy fogja Isten Szelleme a te életedet is megújítani és Isten megajándékoz az örök élettel. ■ A professzor megállt:-Van egy órányi ideje a számomra?- Nagy örömmel, Professzor úr!- Maga nemrég az Alpokban járt?- Igen , Professzor úr.- Milyen volt az? Mesélje el! A diák lelkesedéssel ecsetelte élményeit, a professzor pedig érdeklődéssel hallgatta.- Ön fogékony lélek! Képes arra, hogy Isten csodáit meglássa és leírja. De én most olyasvalakihez megyek, aki nagyon súlyos beteg. Elkísérne-e engem és elbeszélné-e annak az embernek a nagy élményeit? A tanítvány meghökkent, de természetesen elkísérte. Este a barátai, akik látták a professzorral elmenni társukat, kérdezgették, hogy mi is volt délután. Ö készséggel belefogott a történetbe. Gördülékenyen mesélte addig, amíg az elbeszélésben oda nem ért, ahol meglátta a beteget. Itt elhallgatott.- Nos - bátorították a hallgatók -, mi történt azután? Valami csattanót, egy érdekes befejezést vártak. A barátunk kis ideig hallgatott. Azután felugrott:- Szamár voltam! Felsűltem!- Felsűltél? Hogyan?- A professzor bemutatott a betegnek és azt mondta neki, hogy én valami csodálatos dolgot fogok neki elmondani. És akkor bele kellett volna kezdenem. De én egyszerűen nem bírtam beszélni. Értelmetlen dolgokat dadogtam. Mit mondhattam én annak az embernek, akinek napjai vagy talán órái voltak vissza ebből az életből, és aki sajátságos, türelmes mosollyal hallgatott engem, az én alpesi utazásomat? Szamár voltam! Nagy szamár!- És a professzor?- Ö? Kivett orvosi táskájából egy kicsi Bibliát és felolvasott belőle. Éppen azt a helyet a Máté evangéliumából a betegekről és az orvosról. Azután pedig imádkozott a beteggel. ■ 19
