Vetés és Aratás, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)

1987 / 1. szám

Létezik-e két teremtéstörténet?

A bibliakritika elindulásával a teremtésről szóló beszámolót a föltételezések zűrzavarával borították el. Különböző elképzelések mellett a bibliakritikusok többsége olyan változatot fogadott el, amely szerint Mózes öt könyvét négy különböző forrásműből állították össze: először két elbeszélő műből — a Jahvistából és az Elohistából —, később Deuteroniumból (Mózes 5. könyve), valamint a Papi iratokból. Ezeket az egyes részeket Izráel babiloni fogsága után állították volna össze egységes művé.

Az ilyen elképzeléseket az állítólagos két teremtéstörténetre alapozzák, mivel az lMózes l,l-2,4a-ban és a 2,4b-25-ben feltűnő Isten neveinek (Elohim és Jahve) különbözősége. Mózes szerzőségével szembeni további ellenvetések: a stílus és a szókincs különbözősége, valamint ugyanarról az eseményről szóló többszörös beszámolás (az ember teremtése).

Ahhoz, hogy miként jut az ember ilyen elképzelésekhez, fontos magyarázatot találunk a Jeruzsálemi Bibliában a Mózes öt könyvéhez írt bevezetésben: „Ez az irodalmi kritika össze volt kötve Izráel vallásos elképzeléseinek evolúciós megértésével.” Azok a bibliakritikusok tehát, akik a fejlődéselméletet hangoztatják, alárendelik a Biblia könyveinek keletkezését a fokozatos fejlődés ilyen eszményének.

Mózes öt könyvének történelmi megbízhatósága, valamint a szerzőség olyan szoros kapcsolatban áll az Úr Jézus Krisztus tekintélyével, hogy minden megrendül, ha itt nem hiszünk Isten Fiának. S ennek olyan súlyos, végzetes következménye van, mint a gazdag embernél az alvilágban (Lk 16,19- 31): Nem hallgatott Mózesre és a prófétákra (31.v.), vagyis nem vette komolyan Isten Igéjét. Jézus újra meg újra hangsúlyozta: „Mózes ezt mondta (írta)” (Mk 7,10; 12,19; Lk 20,28); „Nem olvastátok-e a Mózes könyvében?” (Mk 12,26). Sőt, az Úr hangsúlyozta, hogy az Ő szavában való hit előfeltétele a bizalom Mózes Írásaiban:

„Mert ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem is: mert énrólam írt 6. Ha pedig az 6 írásainak nem hisztek, akkor az én beszédeimnek hogyan hinnétek?” (Jn 5,46-47). Mózes könyvei feltétlenül hozzátartoznak az Újszövetség felépítéséhez, mivel ez utóbbi bennük gyökerezik. Egyedül a Mózes első könyvéből több mint 60 idézetet olvashatunk az Újszövetség 17 könyvében. Aki az új szövetség kijelentéseit igazán meg akarja érteni, nem hagyhatja figyelmen kívül Mózes első könyvét.

Mózes öt könyve bírálatának érveit a következőképpen lehet megcáfolni:

— Isten nevei azért váltakoznak, hogy így jelentsék ki Isten lényének különböző vonásait. A Bibliában az Atya-, a Fiú-, és a Szent Szellem-Isten számára több mint 700 nevet találunk. Mielőtt az Úr Jézus eljött ebbe a világba, az Ószövetség már olyan sokféle névvel hirdette meg Őt (Jákobból származó Csillag, Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedélme, Kiválasztott, Fölkent stb.), hogy ezek alapján mindenki tudhatta, kicsoda valójában Ő. Isten számos neve közül most csupán azokat sorolom fel, amelyek Mózes első könyvében olvashatók. (Zárójelben adjuk a név magyar fordítását és előfordulását

— a Kiadó.)

Elóhim (Többes szám Isten felségének és teljességének kifejezésére — lMóz 1,1); Jahve (a 2Móz 4,14 szerint: „Vagyok, aki vagyok”);

Adonáj (lMóz 15,2: „Uram”);

Él-Rói (lMóz 16,13: „a lát(om)ás Istene - Isten, aki engem lát ”);

Él-Shaddáj (lMóz 17,1: „a mindenható Isten);

Él-Ólám (lMóz 21,33: „örökkévaló Isten); Jahve-Jireh (lMóz 22,13-14: „az Úr gondoskodik”);

Él (Isten, Úr - lMóz 33,20).

Nem engedhető meg, hogy a különböző istenneveket különböző szerzőknek tulajdonítsuk.

20