Vetés és Aratás, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)

1987 / 4. szám

Értékek, célok és indítékok Amikor megtértem az Úr Jézushoz, egész életem feje tetejére állt. Hétköznapi dolgo­kat nem tudtam a megszokott módon vé­gezni, mert észrevettem, hogy Isten módja más. Minden megváltozott. Hátraarcot csi­náltam, és életem minden területét át kel­lett rendeznem. Először az tűnt fel, hogy megváltoztak az indítékaim. Most Isten iránti szeretetem és az a vágy irányított, hogy neki tessem, s nem a saját önző kíván­ságaim kormányoztak. Amikor közelebb kerültem Istenhez, észrevettem, hogy sok minden nem fontos már, ami régebben so­kat jelentett nekem. Olyan dolgok viszont, amelyeknek semmilyen vagy nagyon kis jelentőséget tulajdonítottam, drágakövek­ként kezdtek előragyogni. Szemem egyre inkább az örökkévaló értékekre nézett, s nem csüggött már a világ múlandó dolgain. Azt hiszem, hogy örömöm, lelkesedésem és Isten iránti szeretetem nagyon korlátozott lett volna, ha nem tudtam volna megosztani azzal az emberrel, akit a legjobban szeret­tem - a férjemmel. Nem igazi közösség „Mert mi köze van egymáshoz az igazság­nak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez?” (2Kor 6,14). Igazán tárgyilagosan nézve, nem lehet sok közös dolga annak az embernek, aki szereti az Urat, olyan emberrel, aki nem szereti az Űr Jézust. Lehetnek ugyanazok a hobbi­jaink, vagy lehet ugyanaz a foglalkozá­sunk, de ha az igazi értékekről van szó, vi­lágok választanak el bennünket egymástól. Ha a házasságban elmúlt a lelkesedés első vihara, olyan belső közösségre és egységre fogsz vágyódni, amely csak két hasonló gondolkozású ember között lehetséges. Kielégületlen és magányos leszel ebben a legszorosabb emberi kapcsolatban is, ha a különböző hit miatt ezt az igazi, belső kö­zösséget nem élheted meg. Nem oszthatjá­tok meg egymással szívetek legtitkosabb vágyait és gondolatait, hiszen életszemléle­tetek és életcélotok teljesen eltér egymástól. Szívetek sohasem lesz igazán egy, mivel hiányzik az egyesítő kapocs, amely össze­hoz és együtt tart benneteket. Amikor a házasságról beszélek, azt az ígéretet értem rajta, hogy egymást életünk végéig szeretjük és tiszteljük, gondosko­dunk egymásról és engedelmeskedünk egymásnak, amíg a halál el nem választ házas társunktól! Hogyan is gondolhatsz egyáltalán arra, hogy ilyen horderejű köte­lező ígéretet tégy valakinek, aki nem szere­ti az Úr Jézust? Ha hívő keresztyén vagy, akkor az Atya, a Fiú és a Szent Szellem kormányozza életedet. A Biblia azonban azt mondja, hogy akik Jézus Krisztus nélkül élnek, azokat a világ, a hústest és az ördög irányítja. Nekünk, keresztyéneknek, pedig éppen ezek az ellenségeink, ezeket kell legyőznünk (ÍJn 2,14-17). Hogyan remél­hetsz győzelmet, ha az, akivel összeháza­sodtál, akire rábíztad életedet és akinek engedelmeskedsz, ezek hatalmában van és ezeket szolgálja? Házasodjunk össze és majd meglátjuk... Sok hívő leányt megnyugtat, ha észreveszi, hogy barátjának látszólag semmi kifogása a hite ellen. Bár a fiú nem hisz úgy, mint a lány, mégis rendkívül türelmesnek lát­szik, sőt, időnként még az istentiszteletre is elmegy. Tényleg nagyon rendes fiú, bár legrosszabb tulajdonsága az, hogy meg­­megiszik egy-két pohár sört, amikor bará­taival a televízióban futballmeccset néz. A lány azt gondolja, hogy „ha egyszer össze­házasodunk, több időnk lesz egymás szá­mára, és akkor jól »megdolgozhatom«, hogy megtérjen”. Az esküvő után azonban sajnos nagyon hamar rá fog jönni, hogy nem is olyan egyszerű az egész, mint hitte. Férje türelme lassacskán elfogy a biblia­­órák és keresztyén barátnői iránt, a feszült­ség pedig egyre jobban nő. Az a lány, aki­nek nincs elég ereje ellenállni a kísértés­nek, hogy hitetlenhez menjen hozzá, nem lesz elég erős arra sem, hogy férjét megnyerje az Úr számára! Sajnos, ezt sok fiatal nő nem látja be. Folytatjuk 116

Next

/
Thumbnails
Contents