Vetés és Aratás, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 1. szám
A Sinai hegytől a Mórija hegyére Ennek az Isten-hajléknak az építéséhez szükséges értékes anyagokat Izráel népe ajándékozta. A sátorszerű istenházat a „gyülekezet (kijelentés) sátorának” nevezték (2Móz 33,7). A szimbólumokkal bővelkedő berendezési tárgyak közé tartozott többek között a szövetség ládája, a füstölőoltár (illatáldozati oltár) és a szent kenyerek asztala, amelyek mind aranyozott akácfából (sittimfából) készültek (2Móz 37). A gyertyatartónak a középső ágán kívül jobbra és balra három-három karja volt (2Móz 37,17-24). Színaranyból készült művészi mestermunka volt, amelyet egy talentum (kb. 35 kg.) aranyból kalapáccsal kovácsoltak ki. Mint a szövetség sátorának valamennyi többi berendezése is, mindenekelőtt isteni szemléltető anyagként szolgált, és szimbolikus utalás volt az eljövendő Messiásra és az ó gyülekezetének dicsőségére. Mintegy 440 évig tartó időszakban a szövetség sátora többek között Silóban (lSám 4,4) és Gibeonban (IKrón 16,39; 21,29; 2Krón 1,3) állt. A templomnak a Mórija hegyén való felépítése után (2Krón 3,1) Salamon király a szövetség sátorát és a szent edényeket átvitette a templomba (lKir 8,4). Ekkor különböző berendezési tárgyait felújították és számukat növelték. „Elkészítette Salamon a többi felszerelést is az Úr házához: az arany oltárt, az arany asztalt, amelyen a szent kenyerek voltak; a mécstartókat színaranyból a szentek szentje elé, ötöt jobbról, ötöt balról; a virágokat, a mécseseket és a koppantókat” (lKir 7,48-49). Jeruzsálemből Rómába Amikor Nebukadneccár Babilónia királya Kr.e. 597-ben elfoglalta és 587-ben lerombolta Jeruzsálemet, és a nép „felső tízezrét” babilóniai rabságba hurcolta, sok templomi felszerelési tárgy is eltűnt (2Kir 24,10-14). A zsidó hagyomány szerint Jeremiás próféta csak a szövetség ládáját, az illatáldozati oltárt és a sátort tudta idejében biztonságba helyezni a Nébó hegyén egy barlangban (2Mak 2,4-5), amelyet mind a mai napig nem találtak meg. A többi templomi edényt Círus és Ezsdrás idejében Kr.e. 536-ban újra Jeruzsálembe vitték (Ezsd 1,7-11). Ott az újjáépített templomban helyezték el, és nyilván Kr.u. 70-ig Jeruzsálemben maradtak. 60-80000 római katona öt hónapi ostroma után a zsidó templomot Kr.u. 70 szeptemberében megrohanták és kifosztották. A 97 000 zsidó fogoly között a zsidó történetíró, Josephus Flavius is ott volt. ö számol be arról, hogy 700 foglyot és egy arany gyertyatartót diadalmenetben vittek végig Rómán. Ennek meggyőző bizonyítéka az akkori győztes hadvezér, Titusz tiszteletére Rómában felállított hatalmas diadalív belső oldalán látható dombormű. A jeruzsálemi templomból származó zsákmány darabjait először a római „Béke templom”-ban őrizték, majd később a Tibériszbe süllyesztették. Szellemi jelentése Azóta különböző formában és nagyságban számtalan másolat készült az eredeti mécstartóról. A legnagyobb példány Jeruzsálemben, a kormányépület előtt van elhelyezve, és héberül „menora”-nak nevezik. A legtöbb utánzat azonban asztali gyertyatartó méretben készül, és Izraelben mindenki szívesen vásárolja. FELELETEK a 4. oldal kérdéseire 1. Lukács (Kol 4,14). 2. Szembetegségek, lepra, epilepszia, elmebajok. 3. A vidám szív (Péld 17,22). 4. Igen: Péter Tábitát (Csel 9,40), Pál Eutikhoszt (Csel 20,9-12). 5. Beteg volt a lába, valószínűleg köszvényes (2Kir 20,7). 6. Préselt fügét tettek a kelevényre (2Kir 20,7). 7. Megérintette Jézus ruhájának szegélyét (Mt 9,20-22). 8. Lázasan feküdt (Mk 1,30-31). 9. Jézus meggyógyított egy férfit, aki képtelen volt egyedül a felkavarodó vízbe menni (Jn 5,2-9). 10. A népek (pogányok) gyógyítására (Jel 22,2). 12
