Vetés és Aratás, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)

1987 / 1. szám

Sajnos, csak kevesen tudják, hogy minden hétágú gyertyatartó Isten Igéjére, Isten Fiára és az ö gyülekezetére és Isten Szellemére emlékeztet (Jel 1,20). Jézus Krisztus hivatkozik is rá: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé az élet világossága” (Jn 8,12). Egy másik helyen kibővíti ezt az isteni megbízást, és ezt mondja tanítványainak: „Ti vagytok a világ világossága” (Mt 5,14).

Nem mellékes az sem, hogy az első mécstartó színaranyból készült. Isten azt akarja ezzel jelképezni, hogy az evangélium világosságának hordozói valódiak és eredetiek legyenek, mint az arany.

Evangélium és törvény

A Zsolt 119,105-ben a következő közismert mondat olvasható: „Lábam előtt mécses a te Igéd, ösvényem világossága.” Ez az Ószövetség törvényére is érvényes. Jézus Krisztus élete és halála által ugyan betöltetett a törvény, de Róma 7,7 szerint bűnfelismerésre kell vezessen. Spurgeon, Isten nagy embere mondta egyszer: „Az evangélium fonalához szükségünk van a törvény tűjére.” Bűnfelismerés nélkül nincs igazi ön- és Isten-megismerés. Ezért van még ma is szükségünk az Ószövetségre, a benne található törvénnyel együtt.

Benne talán sok minden érthetetlennek és használhatatlannak tűnik, ezért olyan fontos a zsoltáríróval együtt imádkozni: „Nyisd föl szememet, hogy megláthassam, milyen csodálatos a te törvényed” (Zsolt 119,18). Az akkori időkhöz kötött előírásokon kívül sok csodálatos utalást találunk Krisztusra, akit „Csodálatos Tanácsosinak hívnak (Ézs 9,5). Az Ószövetség isteni utasításaiban szinte kimeríthetetlenek a messiási előképek, s ezek között az arany mécstartó leírása csupán kicsiny rész az isteni kincseskamrából. Ezért nem kell az eredeti elveszése miatt szomorkodnunk. Jézus Krisztusban és az Ó szellemi törvényében, Igéjében és a Gyülezetében az arany gyertyatartónál nagyobb gazdagság a miénk. ■

A kijelentett igazság

A „kényszerhazugság” szó nem fordul elő a Bibliában. Ez tulajdonképpen nem egyéb, mint a Sátánnak nagyon ravasz megtévesztési kísérlete. El akarja velünk hitetni, hogy a kényszerhazugság megengedett dolog. Ha az ördög „a hazugság atyja” (Jn 8,44), akkor a kényszerhazugságnak is az atyja. A kényszerhazugság azt jelenti, hogy a legkisebb ellenállás útját választjuk. Egyetlen kényszerhazugság lehet az a kisujj, amelyet a Sátán megragad, hogy azután az egész kezünket, majd pedig minket egészben megkaparintson.

Az egész világ sorsa, és így a te sorsod és az én sorsom is egyszer egy kényszerhazugság vékony fonalán függött. Ez akkor volt, amikor Jézus Krisztus Kajafás főpap előtt állt, és egy kényszerhazugsággal megmenthette volna az életét. Csak azt kellett volna mondania, hogy Ö nem Isten Fia - és ezt el is hitték volna, hiszen ezt akarták tőle hallani. Az életét menthette volna meg ezáltal. De Ö ezt nem tette - pedig senki sem vetett volna rá követ, senki nem vette volna rossz néven -, megmondta az igazságot, és halálba ment azért, hogy bűneinkért eleget tegyen, hogy bennünket megváltson.

Isten Fia nem hazudott. Isten ennyire megtartja az általa előírt 8. parancsolatot! Mi lenne velünk, ha akkor Jézus élt volna ezzel a kényszerhazugsággal? El sem tudjuk gondolni! Ezért nincs számunkra megalkuvás a hazugsággal szemben.

Jézus Krisztus az igazság királya, mi pedig követhetjük öt az igazság útján. Jézus Krisztus ezt mondta vádlói előtt: „Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról (valóságról): mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra” (Jn 18,37).

Ez igaz!

13