Vetés és Aratás, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)

1987 / 1. szám

Az

arany

gyertyatartó

A hétágú gyertyatartót ábrázoló dombormű a Titusz diadalíven Rómában

Általában egy-egy nagy utazásról hazatérő ember néhány olyan emléket visz magával otthonába, amely jellemző arra az országra, ahol járt az illető. A hétágú gyertyatartó (pontosabb megfogalmazásban: mécstartó, illetve lámpatartó) például tipikus izráeli emlék, ugyanakkor azonban szemléletes prédikáció is.

Mindenekelőtt arra a körülbelül 3400 évvel ezelőtti időre utal, amikor Izráel népe Kánaánba vándorolt. A Sinai pusztaságon vezetett hosszú úton Hóreb hegyéhez értek. Ez a hegy 2285 méter magas, sok kopár hegy és egy fennsík veszi körül. Azt lehetne gondolni, hogy ezt a gyér növényzetű vidéket Isten és az emberek is elhagyták.

Azonban éppen ebben a magányban és csendben jelentette ki magát Isten különleges módon. Mózes itt élte át elhívását az égő csipkebokomál, és néhány évvel később ezen a vidéken kapta meg az ószövetségi törvényt is. Ez nemcsak a Tízparancsolat volt, hanem sok hasznos rendelkezés is az Istennel és embertársakkal való jó kapcsolathoz (2Mózes 21. fejezettől). Ezenkívül Izrael ott, az „Isten hegyén”, pontos információkat kapott egy hordozható szentély építéséhez és összes kellékeinek elkészítéséhez.

11