Vetés és Aratás, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 1. szám
Helotol falpig — CTs+erv mé^legérv Többre értékeltem áldásnál - a lencsét, zsarnokká lett rajtam csúf telhetetlenség. Sóvárogva vágytam ínyenc csemegékre. (Föld kétharmadának volt-e ma ebédje?) Válogattam váltig: „Más kéne, nem így jó!” Féltem, hogy számon át ronthat meg a Kígyó, pedig a szívembe lopta bele mérgét. S míg belesütötték fák megőrölt kérgét Gyomor vallomása sokan kenyerükbe, így maradtak élve, magamét bíráltam: „Friss, puha, fehér-e?” Sötét zugba bújva magam falatoztam... (Öt kenyér - ötezret táplált: megosztottan!) „Istenük a hasuk, végük veszedelem...”- Hasam bálványától szabadíts meg engem! Negyven napi böjtöt ki vállaltál értem: Önmagaddal táplálj borban és kenyérben! Siklós József: „Szádhoz a kürtöt!” című verseskötetből, 1981 a felelet Ami számomra teljes rejtély volt, azt hozta a posta egy szerény, kézzel címzett borítékban. Nem a levél zavart meg, hanem a belőle kihulló kis kártya. Azon furcsa vonalkákat, háromszögeket láttam, melyek szinte hieroglifáknak tűntek, de kiolvasni nem tudtam. Mit jelenthet ez? Próbáltam visszafelé olvasni, megfordítottam, tükörrel akartam olvasni - de semmire sem mentem. Türelmetlenül kezdtem szobámban fel s alá járkálni, s valahányszor az asztalra pillantottam, szemem mindig megakadt ezen a talányon, amely fekete-fehéren mintegy kérdőjel jelent meg szememben. Fekete fehéren? - gondoltam. Nem! Mintegy villám, úgy ötlött át rajtam a megoldás: fehér a feketében! Valóban ez az egyetlen válasz sok megoldatlan kérdésre! Elhatároztam, hogy figyelmemet ezentúl a világos, érthető, pozitív dolgokra irányítom, amelyek mindig ott vannak a sötét dolgok események felett is. Valóban, egyedül a JÉZUS-ból kiáradó világosságban tűnik el minden sötét és oldódik meg minden rejtély! G. Brun 2
