Vetés és Aratás, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)

1987 / 1. szám

Nóé korának istenítélete Vannak emberek, akik úgy gondolják, hogy a világ még soha nem volt annyira rossz, mint ma. Lehet, hogy van benne valami igazság, de az emberiség lényegében nem változott és már a történetének elején is Istennek szörnyű ítélettel kellett sújtani. Próbáljuk most elképzelni az akkori ese­ményeket, és kíséreljük meg mai nyel­vezetre és környezetre átültetni. Nóé ott ül az irodájában. A csendben érthe­tően hallja Isten szavát:- Nóé!- Igen, kedves Uram!- Megbántam, hogy embert alkottam a földön. Nagyon szomorú a szívem.- Szeretett Uram, miért?- Látom, hogy az emberi gonoszság meny­nyire elhatalmasodott a földön, és hogy az ember szívének minden szándéka és gondo­lata nap mint nap csak gonosz.- Drága Uram! Látom én is, de nem tudom megakadályozni!- Én igen! Eltörlöm a föld színéről az em­bert, akit teremtettem. Minden élőlénynek véget vetek! De te, Nóé, kegyelmet talál­tál előttem! Ezután Isten Noénak pontos utasításokat adott, hogy építsen egy óriási hajót, amelyben 6 és családja és azok az állatfa­jok, amelyeket Isten meg akar tartani, megmenekülnek.- 150 méter hosszú, 25 méter széles és 15 méter magas legyen a bárka! - fejezte be Isten a beszélgetést. Amikor Nóé a hallottak miatti sokkból kicsit magához tért, a feleségéhez ment, és elmon­dott neki mindent. Mindketten mélységesen megrémültek, mert ismerték Istent és hittek szavának. Végül az asszony így szólt:- Drágám! A fenyegető ítélet hírét minden rokonunkkal és barátunkkal közölnöd kell; egyáltalán: ki kell hirdetned az utcán, hogy jön Isten ítélete! Nóé lehajtotta a fejét. Nagyon nehéz lett a szíve:- Igen, ezt fogom tenni. De vajon hisznek-e nekem az emberek?- Akár hisznek, akár nem, figyelmeztetni kell őket! így Nóé elindult. Először barátját kereste föl, a szabót.- János, mondanom kell valamit! De nem jutott tovább:- Örülök, hogy jössz, Nóé! Éppen most kaptam egy szállítmány új ruhaanyagot. El­sőosztályú minőség és szín! Szívesen csiná­lok neked belőle egy új ruhát!- Rendben van, János, de valami egészen fontosat kell... A szabó azonban nem figyelt oda:- Nézd ezt a gyönyörű szövetet! Nem is lesz túl drága...- János, jön Isten ítélete! Meg kell változtat­ni az életünket!- Hiszen én is ezt mondom neked! Új öl­tönyre van szükséged! Isten ítéletével még ráérünk, arról később beszélünk majd egyszer. Nóé szomorúan ment tovább. Az utcán ösz­­szetalálkozott azzal a kőművesmesterrel, aki pár évvel azelőtt építette fel házát:- Jó napot, Pénzes úr! Egy nehéz dolgot kell mondanom önnek!- Adjon Isten! Na ki vele! Csak nem a házzal van probléma?- Nem! Azt akarom mondani, hogy jön Isten ítélete!- Hát ez az, Nóé úr! Mondtam én magának, hogy a kertjében még kell építtetnie egy biztos bunkert is! Nézze, csináljunk egy üzle­tet! Készítek magának egy szuperbiztos óvó­helyet fele árért, maga pedig hirdeti az Isten ítéletét, és azt is megemlíti, hogy én önnek egy biztos bunkert építettem.- De Pénzes úr, Isten ítélete ellen nem véd semmiféle bunker!- Ide figyeljen, Nóé úr! A tehetségemet maga ne becsülje le! Mit képzel? A házával sincs semmi probléma. Gondolja át még egyszer! Na Isten áldja, sietek, várnak segé­deim. Fele pénzért, Nóé úr, fele pénzért... 3

Next

/
Thumbnails
Contents