Vetés és Aratás, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 1. szám
„ lAmm, nyisd meg szemeimet! ” Egy ember eltévedt a sivatagban. Éjjel-nappal bolyongott. Állandóan azt latolgatta, mennyi idő kell ahhoz, hogy az ember éhen vagy szomjan haljon. A kegyetlenül tűző nap egészen kiszárította, lázas volt. Ha kimerültén néhány órát aludt, vízről, narancsról és datolyáról álmodott. Azután még nagyobb kínokra ébredt és tovább támolygott. Egyszerre csak megpillantott egy oázist a távolban.- Nini, délibáb! - gondolta. - A légrétegek tükröződése, ami a bolondját járatja velem, mert hiszen a valóságban semmi sincs ott. Közeledett az oázishoz, de az nem tűnt el. Ellenkezőleg, mindjobban kirajzolódott. Látott datolyapálmákat, füvet és sziklákat, amelyek között egy forrás buzogott.- Ez természetesen agyrém is lehet, amivel az én félőrült agyam hiteget engem. Támadnak ilyenek abban az állapotban, mint az enyém. Természetesen! És most még a forrás csobogását is hallom. Hallucináció! Milyen kegyetlen is a természet! Ezzel a gondolattal rogyott össze. Hangtalanul megátkozta az élet céltalanságát, és meghalt. Egy óra múlva két beduin talált rá holttestére.- Meg tudod ezt érteni? - kérdezte az egyik a másiktól. - A datolyák majdnem a szájához értek, csak ki kellett volna nyújtania a kezét. És itt fekszik közvetlenül a forrás tövében. Éhen és szomjan halt a legszebb oázis közvetlen közelében. Hogyan lehetséges ez?- Modern ember volt - felelte a másik beduin. - Nem hitt benne! Milyen közel van Isten a ma emberéhez is- és a „modern" ember nem veszi Őt észre! Higgyetek Istenben! Két férfi ült együtt és étkezett egy pályaudvari vendéglőben. Hamarosan beszélgetésbe elegyedtek, és lassanként kiderült, hogy az idősebb lelkész, a fiatalabb pedig filozófia hallgató, aki még a tanulmányai elején tartott. A fiatal egyetemista nagy bőbeszédűséggel fejtette ki ateista világnézetét és így igyekezett azt védelmezni a lelkész érveivel szemben:- Hogyan létezhetett valaki, aki a világot teremtette? Hogyan tudja ezt bebizonyítani? Csak annyit tudunk a világról, hogy létezik! És amit mi megismerhetünk róla, az az, hogy elképzelhetetlenül hosszú idő előtt már itt volt, valószínűleg mindig létezett és önmagából vagy valami másból állott elő, anélkül, hogy bárki ahhoz hozzátett volna, vagy elvett volna valamit. A lelkész nem hagyta, hogy ez a szóáradat megzavarja a tányérjában levő ízletes pecsenye fogyasztásában.- Igazán kiváló ez a pecsenye -, jegyezte meg.- Valóban kitűnő -, értett egyet vele az egyetemista és egy nagyobb falatot tett a szájába, várva, hogy asztaltársa hosszabban fogja kifejteni ellenvéleményét. De ő, miközben a szalvétával megtörölte a száját, csupán ezt kérdezte:- Mondja kérem, hisz ön tulajdonképpen egy szakácsban? Ezután a diák már nem tért vissza erre a témára. Nyitott sír nélkül Nagypénteki tragédia minden háború, minden sírhant, minden eredménytelen élet. Hús vét nélkül reménytelen minden jövő ... minden kilátás ködbe vesz a nyitott sír nélkül ... F. L. 7
