Vetés és Aratás, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 2. szám
Riasztóberendezés „A bűnösök szemei elsorvadnak, menedékük elvész; reménységük csak az, hogy majd kilehelik lelkűket. ” Jób 11,20 Ebben a néhány sorban döbbenetes kifejezésre jut az istentelen ember reménytelen jövője. A gonosz, a vétkező feltartóztathatatlanul halad a pusztulás, az örök kárhozat felé. Nincs mentség annak, aki Jézus Krisztus feléje kinyújtott mentő kezét, melyet bűneink eltörlése végett átszegeztek, viszszautasítja. Minden emberben, legyen fiatal vagy idős, ott van az Istentől belénk ültetett lelkiismeret. Ezt azzal a riasztóberendezéssel hasonlíthatjuk össze, amelyet nagy értékek biztosítására szereltek fel. Feladata, hogy jelezze a veszélyt, a tolvaj behatolását, betörését, és ezáltal megvédi a vagyont. Fia a riasztás után megtesszük a megfelelő óv- és védintézkedéseket, úgy elűzzük a bátortalansága zavarólag hatottak rá. így inkább mint vándor-igehirdető járta Szilézia, Szászország és Csehország vidékeit, alkalmi összejöveteleket tartva, lelkigondozói beszélgetéseket folytatva. 1746-ban ismét Halléban telepedett le, s ott Francke őt családjával együtt felvette munkatársnak a már híressé vált árvaházába. Bogatzky számára a külmisszió ügye mindig is forró könyörgés tárgya volt. Később gyakran megtapasztalhatta, Isten miként hallgatta meg fentebb idézett énekének a könyörgését, s hívott el fiatalokat tengerentúli missziói szolgálatra. Énekének is ezt a címet adta: „Könyörgés hűséges munkásokért az Úr aratásába és az Ige áldott terjedéséért széles e világon.” A léleknyerés vágya inspirálta egyéb építő jellegű iratait is. 1748-ban adta ki a minden napra szóló áhítatos könyvét, valamint a 411 éneket tartalmazó énekgyűjteményét. Doulos veszélyt és megőrizzük a pénzt, aranyat, ékszert vagy más értékeket. De ha nem reagálunk a riasztásra, kárt szenvedünk - a védett értékeinket elviszik. Mivel a gonosz ember nem ügyel a riasztóberendezésre (a lelkiismeretre), sőt annak hangjára rá sem hederít, életét egyre inkább megterheli bűnökkel, Isten parancsainak áthágásával - nem marad számára más, mint a kétségbeesés. Az ilyenek számára nincs kiút. Egyetlen reménységük: a halál által kiszakadni ebből az állapotból. Erre példa az én életem is. Fiatalságom idején nem hallgattam lelkiismeretem intő hangjára. Bár tudtam, hogy amit belső riasztóberendezésem jelzett, arra fel kellett volna figyelnem, ha azt akarom, hogy életemnek értelme legyen. De sok, különböző módon jelentkező intésre nem figyeltem, mert nem akartam figyelni. így egyre inkább szem elől tévesztettem az élet etikai és erkölcsi mércéit. Életem egyre haszontalanabbá, értéktelenebbé vált, és ez engem a kétségbeesésbe hajszolt. Kerestem a kiutat különböző egyesületekben, szervezetekben, ahol aktív tagként kezdtem tevékenykedni. Próbáltam kiutat találni haverkodásban, újabb barátságokban, a szórakozás mámorában. Figyelmemet mindenképpen el akartam terelni a belső intő hangtól, de sehogy sem sikerült. Menhelyet kerestem, de nem találtam, mert nem akceptáltam a bűnbocsánat egyetlen útját: Jézus Krisztust. így lelkemben vigasztalan vákuum támadt, ugyanakkor a kiszabadulás, a megváltás utáni vágy egyre inkább erősödött bennem. Csak amikor Jézus Krisztust elfogadtam Megváltómnak és Üdvözítőmnek, amikor életemet az Ő uralma alá helyeztem, akkor tapasztaltam meg lelkem felszabadulását. Valóban: a Jézus Krisztus nélküli élet nem élet, csak kétségbeesés. Az üdvösség a tied is lehet, kedves olvasó. Hallgass a lelkiismeret szavára, Isten hívó hangjára, a Bibliára, és ragadd meg hit által még ma Jézus Krisztusban a te Megváltódat. Peter Kiemer 51
