Vetés és Aratás, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 2. szám
SZERELEM * HAZASSAG ж CSALAD A házasságról A bibliai házasság-modell három pilléren nyugszik: elhagyni, ragaszkodni és egy testté, a házasság-testté lenni (lMóz 2,24). Ahhoz, hogy a házasságtest létrejöjjön, a korábbi szoros kötődésnek meg kell gyengülnie a létrejövő új, egymáshoz ragaszkodáshoz képest. A házasságkötés csak a belépés a házasság-kapcsolatba, ezt a kapcsolatot folyamatosan ápolni kell, mert ha elmarad a folyamatos „karbantartás”, kihűlnek az érzelmek, felszínre jutnak és eluralkodnak a konfliktusok s beáll a krízis. Az egymáshoz való ragaszkodás, amely oly könnyűnek tűnik a mézeshetek alatt, lemondással teli harccá válik az évek során. Miért van az, hogy ez a kölcsönös erős vonzalom - a szerelem - később sok esetben meghidegül, elmúlik, sőt gyűlöletbe is átcsaphat? Ahány felbomlott házasság, annyi választ lehetne adni erre a kérdésre. Most nem akarom elemezni az egyes eseteket, csupán néhány fontosnak látszó tényezőre mutatok rá. Véleményem szerint a legtöbb baj okozója az ember házasságra való alkalmatlansága. Megkockáztatom annak kijelentését, hogy a „modern felfogású” ember - úgy általánosságban szólva - alkalmatlan egy ilyen tartós, értékes emberi kapcsolat fenntartására, amit mi házasságnak nevezünk. Alkalmatlanságának elismerése helyett azonban inkább a házasság milyenségén igyekszik változtatni, annak érdekében, hogy az jobban megfeleljen természetének. A modern ember, jól vagy rosszul felfogott egyéni érdekeit többre becsüli, mint a házasságban rejlő, de soha meg nem ismert többletet. Nincs ínyére vállalni e párkapcsolattal járó őszinteség és bizalom kockázatát. Úgy tűnik, elég neki saját baja, nemhogy egy másiknak a terhét is felvegye. Hogyan lehetne a másik lelkigondozójává, ha maga is kezelésre szorul? Tudom, ez a gondolatsor így nagyon lehangolóan hat, de ha célravezető, akkor megéri ebben az irányban továbbnyomozni. A normális, mondhatnánk ideális házasság előfeltétele két, testileg és lelkileg érett személy; egy férfi és egy nő, aki a kölcsönös szereteten, megértésen és segítőkészségen alapuló kapcsolatukat egyéni érdekeik fölé tudják emelni. Ez a kategorikusnak ható kijelentés élesen szembeállítja az egyéni érdekeket a házasságban kialakult új, közös érdekkel. S az önmegvalósítást kereső embertől mi sem áll távolabb, minthogy önként korlátozza saját szabadságát. Ha ennek ellenére mégis házasságot köt, azt azért teszi, mert annak célját a törvényesített szerelemben (értsd: testi kapcsolatban) látja. A szerelem rendszerint rövid életű élményét teszi meg a házasság alappillérévé, s azt várja el a házasságtól, hogy az a szerelmet tartóssá tegye, s ahol ez nem sikerül, ott nincs a házasságnak további létjogosultsága. Miért van az, hogy az egyéni érdekek és a házasságban kialakult új, közös érdekek ennyire élesen szemben állnak egymással? Miért nem tud eltűnni, feloldódni az egyik a másikban? Miért megy ez olyan nehezen? Azt hiszem, ennek oka abban a hamis felfogásban kereshető, amely szerint az egyén boldogsága - divatos szóval élve önkiteljesedése a személyiségen belül - önmagámon valósítandó meg a másik részvétele nélkül. A Biblia tanítása szerint az ember önmagában nem volt tökéletes, kiegészítésre szorult, és a házasságban érte el ezt a kiteljesedést. A bibliai teremtéstörténet lényegében nem az ember megteremtésével zárul, hanem a házasság létrehozásával. Ez a házasságtest Isten alkotásának csúcspontja. Ezzel tette fel Isten a koronát teremtésére. 52
