Vetés és Aratás, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)

1986 / 2. szám

helyett” (Róm 9,3). Az Úr Jézus átokká lett érettünk a fán, mert „átkozott, aki fán függ” (Gál 3,13). Jézus Krisztus főpapi imájában úgy imád­kozott: „Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok” (Jn 17,24). Amikor önmagáról volt szó, akkor így imádkozik: „Ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd” (Lk 22,42); de ha rólad s rólam, így: „Akarom”. Ezt a szót egyet­lenegyszer jegyzi fel az Újszövetség az Atyával való beszélgetésről: „Akarom”. Soha máskor nem volt ilyen akarata. Ilyen közbenjáró volt Ő. Sodorna elveszett, s a világ is elváltozik; úgy fog járni, mint Sodoma. Ezt készítik elő korunkban tudományukkal az embe­rek. „Menekülj a hegyre” -, mondja az angyal Lótnák. Nekünk is, hogy menekül­jünk a Golgotára, és megtartatunk az Úr Jézus vére által. Akkor: „Ott állunk üdvbe öltözötten, én és szeretteim köröttem. Uram, Tehozzád, hol fénylik orcád, vágyódom én!” Oda segítsen bennünket Istenünk! Vass Ferenc FELELETEK a 40. oldal kérdéseire 1. Körülbelül 2200 év, esedeg valamivel több. 2. Képírás (hieroglifa), majd ékírás (jelek). 3. Az arabokról. 4. Ez egy fekete gránittábla, melyet 1799-ben találtak Egyiptomban (kb. 30 X 60 X 120 cm), azonos görög és egyiptomi szöveggel. A gö­rög szöveg lett a kulcs a legrégebbi egyipto­mi hieroglifák megfejtéséhez. 5. Körülbelül 2400 évvel Krisztus előtt. 6. Nem, a kettő közt kb. 300 év telt el. 7. Körülbelül 600 évvel. 8. Nimród (1 Mózes 10,8-11). 9. Uralkodók síremlékei voltak. A legnagyobb Keopsz. 10. Türkiszt. BIBLIAI SZIMBÓLUM Bot = Vándorlás, hit, bizalom „Arany vándorbotom van, Tartja kezem biztosan. Ez a bot, lásd, az én hitem!” így szól egy népdal, amely mély isteni iga­zságokat sejt meg. A hit „arany bot”-ja tulajdonképpen jelképhalmozás, mert mind a bot, mind az arany a hit és a hűség jelképe. A bot elsősorban a vándorlás képe. Mózes megparancsolta, hogy Izrael fiai felövezett derékkal, lábukon saruval, kezükben bottal egyék az Úr páskáját (2Móz 12,11; vö. 2Kir 4,29; Mk 6,8). Mivel pedig ez a vándorlás Isten parancsára és az Ő ígéreteire tekintve történik, ezért a bot a hit és a bizalom jelképe is. A halál árnyékának völgyében Dávid az Úr vesszejében és botjában, azaz Istenbe vetett élő bizalmában talál vigasztalást (Zsolt 23,4). Ezért olvassuk a 2Móz 4,20-ban is, hogy Mózes, aki az Űr megbízásából hittel és bizalommal tért vissza Egyiptomba, „ke­zébe vette Isten botját”. Aki valóban kiválasztott, annak botja nem halott és gyümölcstelen, hanem kisarjad és sok virágot s gyümölcsöt hoz (4Móz 17,21- 24). „Hittel áldotta meg a haldokló Jákob József két fiát, miközben botjának fejére támasz­kodva imádkozott” (Zsid 11,21). Ha majd átkelünk a Jordánon, a halál folyóján, ak­kor — emberileg szólva — semmi más nem lesz kezünkben, csak a hit botja (lMóz 32,11). És ha Isten Jákobot, aki csupán a hit botjával indult el, „két sereggé” tette — mennyivel nagyobbak, gazdagabbak és di­csőségesebbek lesznek azok az áldások, amelyeket mi Krisztusban, mint Isten jog szerint való fiai és a mindenség örökösei egyszer majd megragadhatunk! 44

Next

/
Thumbnails
Contents