Vetés és Aratás, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)

1986 / 2. szám

Lót és családja Sodomában

1 Mózes 19,12-22

Lót úgy került Sodomába, hogy Ábrahám barompásztorai és a Lótéi a legelő miatt torzsalkodtak egymással. Ábrahám, aki magával hozta Űr-Kaszdimból unokaöcscsét, békeszerető ember volt. Ez a lelkűiét igen sokat ér az emberek között. Nem Ábrahám és Lót között volt félreértés, hanem a pásztoraik között. Hogy át ne terjedjen őreájuk is, azt javasolta Ábrahám, hogy váljanak el földrajzilag egymástól. Ábrahám átengedte a választást Lótnák, aki élt is vele. Lót egy kicsit önző volt, s a Jordán bővizű földjét választotta, ahol jó legelő volt nyájának. Helytelenül cselekedett, de talán százból 99 ma is így tenné hasonló esetben.

Lót nem számolt Sodoma gonoszságával, amely „az égig hatolt”. Kellett volna oda egy komoly hívő család, hogy misszióállomás nyíljon ott, ahol az egy igaz Istent tanítják, róla bizonyságot tegyenek. Olyan istenhívők kellettek volna, akik figyelmeztetik a lakosságot erkölcstelen, mélyre süllyedt állapotukra s a megtérés lehetőségére. Lót csak a jó legelőt nézte. Meggazdagodott, de a város gonoszsága éppen olyan gyorsan és erősen hatott gyermekeire és talán még feleségére is, mint a jó legelő a nyájra. Aki malomba jár, számítson arra, hogy lisztes lesz a ruhája. Nagyon komolyan kell őrizkednie annak, aki Sodomában nem akar belevegyülni annak gonoszságaiba.

Mi, mai emberek is felettébb ráálltunk az anyagiakra. Mintha elfeledtük volna, hogy mezítelenül jöttünk e világra, és kétség nélkül úgy távozunk el innen. Lót jószágai megszaporodtak, de családját elvesztette. Nagyon nagy ár ez a vagyonért. Elnyelte a világ azokat, akiknek gyűjteni akart, hogy jobban legyen sorsuk. Elvesztette vőit is, vagy talán meg sem nyerte azokat a sodomai fiúkat, akikhez feleségül adta leányait. Lehet, hogy csak a vagyonért nősültek ezek a fiúk? Lót végül elvesztette feleségét is.

Azután a nyáját is elvesztette az utolsó bárányig, hiszen egy báránykát vagy kecskegidát sem hozhatott ki magával Sodomából.

Megtanulhatjuk ebből, hogy nem érdemes sem Lótnák, sem nekünk az anyagiakért ennyire harcolnunk. Még egy bekecsre való báránybőrt sem vihetett magával Lót. Eljön a mi életünkben is az az idő, amikor meglátjuk, hogy nem volt érdemes az a felettébb való hajsza, gyötrelmes rohanásunk és értelmetlen anyagi gyűjtésünk. Mindezen veszteségek fölött elhanyagolta a mulandókért az örökkévalókat. 15-20 év alatt sem alakult egy istenfélő gyülekezet Sodomában, sőt még gyermekeit is elvesztette. Lehet, hogy nem hallgattak rá, mint ahogy Sámuelre sem, de miért nem volt tekintélye a családjában? Komoly alkalommal is úgy tetszett vőinek, „mintha tréfálna”. Ha a missziói küldetés vitte volna Sodomába és nem a jó legelő, más lett volna az eredmény.

Ha minket küld az Úr a bűnbe merült világba, nehogy mi is csak az anyagiakra nézzünk, mint Lót Sodomában, mert talán éppen annyi hasznát vesszük majd, mint Lót. A hívő Ábrahám a gyengébb legelőn is boldogul, és még közben is jár Istennél Lót érdekében, hogy megmentse Lótot és Sodomát. Nem veti szemére Lótnák a múltat, az önzést.

A közbenjáró két ellentétest akar összehozni, kibékíteni. Ilyen közbenjáró a mi Urunk, Jézus Krisztus közöttünk és Isten között. „Csak egy a közbenjáró Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus” (lTim 2,5). Mózes úgy imádkozott Izraelért, amikor Isten meg akarta büntetni őket: „Mégis, bocsásd meg vétküket! Mert ha nem, akkor törölj ki engem a könyvedből, amelyet írtál” (2Móz 32,32). Pál pedig így: „Kívánnám, hogy inkább én magam legyek átok alatt, Krisztustól elszakítva, testvéreim, az én test szerinti rokonaim

43