Vetés és Aratás, 1985 (18. évfolyam, 1-4. szám)
1985 / 3. szám
Felejthetetlen hegyi túra „Felhő támadt, amely beárnyékolta őket, és hang hallatszott a felhőből:- Ez az én szeretett fiam, őt hallgassátok! És hirtelen, amint körülnéztek, már senki mást nem láttak maguk mellett, csak Jézust egyedül. “ Márk 9,7-8 „Mi pedig, miközben fedetlen arccal tükrözzük vissza az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Szelleme által dicsőségről dicsőségre. “ 2Korintus 3,18 Napjainkban nagy divatja van a családi, iskolai, üzemi vagy egyéb társas kirándulásoknak, kivált személygépkocsin vagy építeni Építeni lehet a kősziklára is, meg a fövényre is viskót vagy palotát, életet vagy halált. Vannak, kik balgamód egész életüket - múltat, jelent, jövőt - fövényre építik. Vannak, kiknél csupán pár melléképület például a szabadidő kerül oda. Egészen bölcsek és bolondok közt akad sok fél-bölcs, fél-bolond. Hát te melyik lehetsz? Hát én melyik vagyok? Sürgős a felelet: jöhetnek árvizek, pusztító viharok! F. L. autóbuszon. Egy-egy ilyen kirándulás sokszor maradandó élményt jelent a résztvevők számára. Az evangélium ez alkalommal egy rendkívüli hegyi kirándulásról tudósít. A legjobb társaságban. Kellemes, rokonszenves baráti társaságban jelent igazán szép élményt minden kirándulás. „Jézus maga mellé vette“ néhány tanítványát; ezek tehát a legjobb társaságban indultak a hegyi túrára. Jézus közelében, Vele közösségben lenni: mindenkor a legjobb társaság. Ez nemcsak az első tanítványi nemzedék kiváltsága, hiszen Jézus Krisztus azt ígérte: „Veletek vagyok minden napon a világ végezetéig“ (Mt 28,20). Jézus ma is naponta hívja övéit a Vele való bensőséges közösségre, a közös útra. Kis csoport tagjaként. „Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost; felvitte őket egy magas hegyre.“ A mai csoportos kirándulások általában nagy létszámú rendezvények; szervezetten folyik a résztvevők hívogatása. Jézus a 12 tanítvány közül is csak hármat választ ki erre a hegyi útra. Ha a Mester bizalmas, meghitt, szűk körű közösségben akar lenni egy-két követőjével, akkor azok ne érdeklődjenek a többiek felől: Hát azok hol vannak? Miért nem jönnek? - hanem örüljenek annak, hogy a Mester erre a szűk tanítványi körben való részvételre méltatja, másoknál mélyebb-magasabb lelki-szellemi élményekben akarja részesíteni őket. Ha egy bibliaórán, imaközösségben csak kevesen vesznek részt, eltévesztett dolog, ha a résztvevők azzal a kesergéssel töltik az időt, hogy miért nincsenek itt többen, vagy szemrehányásokkal, hogy hol maradtak a többiek - ahelyett, hogy annak az áldásnak örülnének, amit éppen nekik akar adni az Úr, mert most és itt éppen őket választotta 76
