Vetés és Aratás, 1985 (18. évfolyam, 1-4. szám)

1985 / 3. szám

• • • ki bizonyos fajta szellemi tapsztalatok áté­lésére. Isten minden gyermeke boldog ma is, ha rászánja az időt az együttlétre, mikor Mestere hívja őt. Átszellemült ragyogásban. „Szemük láttára elváltozott. Ruhája fény­lővé lett, tiszta fehérré, amilyenre nem tud ruhafestő fehéríteni a földön.“ A hagyo­mány szerint a Tábor hegyére vitte fel Jézus az említett három tanítványt. A hegyen töl­tött órák alatt mélyen beletekinthettek an­nak a szívébe, akit követtek. Jézus Krisztus megdicsőült előttük. Ez volt az a nagy áldás, amit Mesterükkel a hegyen való együttlétben nyertek. Pedig sok dolgot átéltek már Jézus mellett; működése Isten dicsőségéből sokat feltárt előttük. De most kivételes, ünnepi alkalmat készített nekik, melyről János később ezt írta: „Mi láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét“ (Jn 1,14), Péter pedig így emlí­ti: „Mert nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni fenségé­nek. A mennyből jött szózatot mi hallot­tuk, mert együtt voltunk Vele a szent he­gyen“ (2Pt 1,16.18). Talán első gyermekkori imádságunk, hit­tanórák, vasárnapi iskolák óta számtalan alkalommal kaptunk áldásokat Jézus Krisz­tustól, mégis ad nekünk néha kiemelkedő, ünnepi órákat, alkalmakat, amikor sajátos módon von közelébe és ragyogtatja fel előttünk a maga dicsőségét. Ilyenkor mély­re tekinthetünk lényének fenségébe, sza­vainak erejébe és áldott szolgálatának ha­talmába. A teljes Szentírás sok példája és a hívő nép élete, történe is bizonyítja: Tábor magasla­ta lehet a betegszoba, a halálos ágy és az elhagyott országút is. Ahol ugyanis Krisz­tus az Ő dicsőségét egy lélek előtt szoros közösségben kijelentheti, ott van a Tábor magaslata. Jézus csodálatos elváltozása a maga nemé­ben egyedülálló - de bizonyos értelemben Maradj velem Maradj velem, mert immár megvirradt, ködök mögül most sejlik fel a nap, a láthatáron hány gond, feladat! Maradj velem, mert erőtlen a test, fáradság, baj, kór hirtelen kikezd, ellenségem is gyakran rám ijeszt. Maradj velem, és foglalkozz velem, hogy új napomnak értelme legyen, s a munkából se legyen elegem. Maradj velem, és áldj meg, ha lehet, hogy hadd maradjak én is Teveled, MEGVÁLTÓ ISTEN, ÖRÖK SZERETET! F. L. mégis ismétlődik. Megszentelt életű embe­reknél tapasztalhatja az ember: egész lé­nyükön tükröződik az örökkévalóság fé­nye. Van a szenteknek egy ragyogása, amit egyetlen művész sem tud kifejezővé tenni maradéktalanul, de amit a megszentelt, Krisztust hordozó élet úgy sugároz ki, hogy azáltal az egész személyiség megdicsőülni látszik. Pál apostolnak ez volt a titka. Olyan krisztusi evangéliumot hordozott magában, amelyet Krisztus személyiségé­nek a szemléléséből nyert. S miközben hit által szemléljük a megdicsőült Krisztust, átformálódunk ugyanarra a képre, ben­nünk is felragyog Krisztus dicsősége. Ezt fejezi ki Pál apostol is a korintusiakhoz írt levelében. Jézus a Kijelentés teljessége. „És megjelent nekik Illés Mózessel együtt, és beszélgettek Jézussal. Péter megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: »Mester, jó ne­künk itt lennünk, készítsünk ezért három sátrat: egyet Neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.« Mert nem tudta, mit mondjon, annyira féltek. De felhő támadt, 77

Next

/
Thumbnails
Contents