Vetés és Aratás, 1985 (18. évfolyam, 1-4. szám)

1985 / 3. szám

tetben bízni csak az tud, aki maga is szeret, már pedig a bűnös emberi hitben nem terem meg a szeretet. Csak az tud szeretni, aki Istent azzal a szeretettel viszont szereti, amivel Ő szeret minket. „Ő szeretett elő­ször.“ Azért van az, hogy Isten mindent javára fordít annak, aki Őt szereti. Ez a szeretet vezet át bennünket a hitnek a világába, ahova az értelmi hit nem hatol be. Éppen azért az evangélizátoroknak nem azt kell megmagyarázni az embereknek, hogy értelmileg miért kell megtérni, hanem elhihetővé kell tenni Isten szeretetét. Mi­kor az isteni szeretet megragadja az em­bert, nem sokat okoskodik, hanem belefo­­gódzik ebbe a szeretetbe. Ez a szeretet megragadja, viszi az embert, megtérni csak ezen keresztül lehet. A megtérés tehát nem értelmi formula, hanem az Isten szereteté­­be való bekapcsolódás. Amikor Jézus a tanítványaitól búcsúzva azt mondta: „Ne rendüljön meg a ti szívetek, higgyetek Istenben és higgyetek énben­­nem“, azt akarta ezzel mondani. Istent nem ismeritek, de engem ismertek; láttátok, éreztétek szeretetemet. Higgyetek ben­nem, bízzátok magatokat rám. Ha én mon­dom nektek, nincs okotok a félelemre. Bízzátok magatokat énreám, hiszen tudjá­tok, hogy én nem foglak benneteket megcsalni. Jézus kijelentése arra épült, hogy a tanítvá­nyok ismerik őt. Nem értelmileg, hanem belelátva szívébe, szeretetébe, ezzel éltek együtt. Ez a szeretet behatolt a lelkűkbe. Tudta Jézus, hogy sötét, nehéz órák követ­keznek a tanítványokra. Tudta, hogy a hitük meg fog inogni, hogy a Sátán rostájá­ba kerülnek. És ez a rosta ráz, működik. Tudta, hogy a tanítványok szétszélednek, el fognak futni, és tudta, hogy a legbátrabb fogja megtagadni Ót. Amikor elbocsátotta őket erre a súlyos egyedüllétre, akkor nem tudott mást mondani: „Énbennem higgye­tek!“ Istenben és énbennem, akit meg­ismertetek. Tehát a hangsúly nem azon van, hogy higgyetek Istenben, mert Isten számunkra elvont fogalom. Isten tapintható, közeli valóságos fogalommá Jézus Krisztusban lett. Ha Jézus Krisztus nem jött volna a földre, ha az életét nem ismernénk, akkor Istenről nem volna más képünk, csak egy homályos, szétfoszló elmélet, egy elvont fogalom, aminek nincs valósága. Isten olyan távol van tőlünk, hogy az Ő fogalmá­ba nem tudunk behatolni. De Jézusban megismertük őt. „Higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem.“ Ahhoz, hogy az ember szíve ne rendüljön meg az elkövetkezendő nehéz órákban, veszélyben, a halálnak sötétségében, ellen­ség közepette, bizonytalanságban, ahhoz az szükséges, hogy az ember Istent meg­ismerje. Nem tantételekre, hitcikkekre, egyházra van nekünk szükségünk, bár mindez hasznos dolog, hanem égetően arra van szükségünk, hogy Jézus szívét meg­ismerjük. Higgyétek el, hogy akármilyen csúnya bál­ványozás is folyik Jézus szent szívével, en­nek a kiinduló pontja mégis valami igaz dolog. A keresztyénség középpontja Jézus szíve, amely szeret. Nem a bálványozott, festett szív, hanem Krisztus valóságos szí­ve, amely értünk dobog. Azért mondja Jézus Krisztus: „Higgyetek Istenben, de énbennem higgyetek. Ne rendüljön meg a szívetek, énbennem higgyetek.“ Csia Lajos FELELETEK a 71. oldal kérdéseire 1. A vámszedők, pl. Lévi (Lk 5,27). 2. „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall!“ (Mk 8,36). 3. Kettőnek (Mt 25,14-30). 4. Zsoltár 37,21. 5. Hámán (Észt 3,9). 6. Ézsaiás (Ezs 55,1). 7. Filemonnak, és Onézimusz (Filem 18) 8. Egy hal szájából (Mt 17,24-27). 9. „Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek“ (Mt 6,12). 10. Elizeushoz, aki azután egy csoda által megso­­kasította az özvegy olaját, amit eladott, és így ki tudta fizetni adósságát (2Kir 4,1-7). 75

Next

/
Thumbnails
Contents