Vetés és Aratás, 1985 (18. évfolyam, 1-4. szám)
1985 / 3. szám
„... bennem higgyetek!“ „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. “ János evangéliuma 14,1 Jézus búcsúbeszédében nemcsak magára gondolt, aki egy nap múlva a legborzalmasabb testi és - még borzalmasabb - lelki kínokon megy át, hanem tanítványaira is. Még Ő vigasztalta őket. Azt mondta: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek.“ Ez a kifejezés enyhe. A görög szó azt mondja: ne rázkódjék, ne rendüljön meg a ti szívetek. Sokkal erősebb érzelmi hatásról van szó, mint nyugtalanságról. Ha egy épület megrendül, összedől; ha egy szív megrendül, a kétségbeesésbe hull alá. A következő mondat felől eltérőek a vélemények és fordítások. Luther így fordította a következő mondatot: „Ha hisztek Istenben, higgyetek énbennem is.“ Ezt a fordítást, mint helytelent, elvetették a későbbiek, pedig van benne valami helyes megsejtés. Az igazi értelem viszont Luthernél általában tapasztalható; hogyha valamit rosszul is fordított, mégis megérezte a helyes értelmet. Ennek a mondatnak a helyes fordítása így hangzik: „Higgyetek Istenben, és bennem higgyetek.“ Ez a legpontosabb értelme, ezzel a hangsúllyal találjuk az eredetiben is. Tehát a szív megrendülésével szemben a segítség a hitben van. Hinni pedig annyit jelent, mint rábízni magunkat az Isten szeretetére. A hit világa egy olyan világ, amibe nem minden embernek van belépőjegye. Szokták mondani, hogy az ördögök is hisznek - ez benne is van a Bibliában. Valóban, bizonyos dolgokat hisznek, mert elég okosak arra. Általában az emberek a hitet úgy tekintik, mint valamilyen alacsonyabb tudást (pl. nem vagyok biztos felőle, úgy hiszem). Azonban az a hit, amelyet Isten tőlünk megkíván, nem ilyesféle hit, hanem egészen más világba vezet bennünket. Tulajdonképpen nincs tudomány hit nélkül. Mindenkinek - aki tanul - hinnie kell mesterének. Lehet-e másképpen tanulni valamilyen tudományt, ha nem hiszünk annak, aki tanít? Hány olyan dolog van például egy természettudós számára, amit ő közvetlen szemlélődés útján nem tudhat meg. Tudásának nagy részét mástól veszi át. Tehát meg kell bíznia másokban. Ha nem bízza rá magát arra, aki már egy bizonyos lépésig eljutott, újra mindent élőiről kell csinálnia. Ha pedig mindenki mindent élőiről kezd, nincs a tudománynak fejlődése. Hit nélkül tehát nincs tudomány. Még annak is, aki élőiről kezdi a tudás megszerzését és nem fogad el semmit másoktól, még annak is kell hinnie. Amikor megvizsgálja a természeti jelenségeket, hinnie kell abban, hogy másnap minden úgy folytatódik, mint az előző napon, és egy évezred múlva ugyanazok a törvények fognak uralkodni, mint ma. Ki biztosít bennünket, hogy holnap is ugyanaz fog történni? Az embernek hinnie kell, hogy a természetben állandó törvények vannak. Ezt csak az tudja megtenni, aki olyan teremtőben hisz, aki hű és aki nem borítja fel a természet rendjét. Hit nélkül tudomány sincs, mesebeszéd tehát, hogy a hit alacsonyabb tudás. Az ördögök hisznek, de a hitük mégis az értelem hite. Világosan látnak dolgokat és elfogadják ezeket úgy, ahogy vannak. Tudják tapasztalatból, hogy Isten hű marad ahhoz, amit kimondott és amit alkotott. Azt az ördögök hiszik, és arra építenek, hogy Isten hű lesz még azokhoz is, akik ellenállnak. Ezt tudta Júdás is, azért lett öngyilkos. De ez csak értelmi hit. Ez nem elég arra, hogy az embert átsegítse a legnagyobb zökkenőn, azon az örvényen, amely a bűnös ember előtt megnyílik. Az értelmi hit nem elég erre. Az értelem azt mondja, aki vétkezett, annak lakolnia kell. Isten haragszik és haragja jogos. Az értelem nem mondja azt, hogy Isten szeret, Isten megbocsát. Az igazi hit világába egy olyan létra visz, amin az értelem nem mászik fel, csak a szeretet. Szere-74
