Vetés és Aratás, 1985 (18. évfolyam, 1-4. szám)
1985 / 3. szám
1. Ki végezte az adókönyvelést a római hatóságok számára Izráelben Jézus Krisztus idejében? 2. Mi a Biblia legfontosabb kijelentése a nyereségről? 3. Hány szolgának volt 100 %-os nyeresége a talentumok példázatában? 4. A Zsoltárok, a Példabeszédek vagy a Jób könyvében olvasható ez az Ige: „Kölcsönt kér a bűnös, és nem adja vissza“? 5. Ki akart Ahasvéros királynak 10000 talentum ezüstöt fizetni, hogy ezen az áron szabad kezet nyerjen a zsidók üldözésére? 6. Melyik próféta mondta: „Jöjjetek, vegyetek bort és tejet, nem pénzért és nem fizetségért!“? 7. Pál apostol írta ezt egy szökött rabszolgával kapcsolatban barátjának: „Ha pedig valamivel megbántott vagy tartozik, azt nekem számítsd fel.“ Kinek írta és ki volt a rabszolga? 8. Honnét vette Péter a pénzt, hogy a császárnak az adót kifizesse? 9. Mit jelent ez a mondás: „Engedd el tartozásainkat, mint ahogy mi is elengedjük azoknak, akik nekünk tartoznak“? 10. Egy hitelező elment egy özvegyasszonyhoz, hogy annak két fiát rabszolgájává tegye, és így hajtsa be az asszony tartozását. Kihez fordult az özvegyasszony ? Hogyan fizette ki az adósságot? Megfejtésük a 75. oldalon KÖNYVELŐ „KI MIT TUD?“ Isten tehát többféle módon jelenti ki magát az embereknek. Hallja gyermekeinek kiáltását és látja szenvedéseit. Ma még hallgatagon eltűri az emberek igazságtalanságát, gonoszságát, gúnyolódását és tagadását. Nemsokára azonban majd a hitből látásra vezeti gyermekeit, és az Őt elutasító embereket pedig megítéli cselekedeteik szerint. Boldog az, aki elmondhatja a nagy, szent és igaz Istenről: „Csak Istennél csendesül el lelkem, Tőle kapok segítséget. Egyedül О a kősziklám és szabadítom, О az én váram, nem rendülök meg. Istennél van üdvösségem és dicsőségem, erős kősziklám, igen, Isten a menedékem“ (Zsolt 62,2-3.8). Uram, mi Urunk! Mily felséges a Te neved az egész földön. Dicsőséged az egekig magasztalja a gyermekek és a kicsinyek ajka. Bámulom az eget, kezed művét, a holdat és a csillagokat, amelyeket Te alkottál. Micsoda az ember, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondot viselsz reá? Uram, mi Urunk! Milyen csodálatos a Te neved széles e világon! Zsoltár 8,2-5.10 Valahol a világmindenség ötszázmillió csillagrendszerében lebeg egy kis spirál alakú felhőcske, amely kis és nagy csillagok milliárdjaiból tevődik össze. A felhőcske egyik spiráltekervényében az egyik kis csillag a mi napunk. E nap-csillagocska körül kilenc parányi pontocska kering, amelyek közül a harmadikat Földnek nevezik. Ezen a Földpontocskán van egy parányi porszemecske: ez én vagyok. Van még néhány milliárd ilyen mikroszkopikus porszemecske, és azok mind olyan emberek, mint én. És mindegyik ilyen mikro-porszemecske azt kívánja, hogy elismerésben legyen része. Mindegyik fontos a maga szemében. De mégis mindegyikük megsejti időnként bénító rémülettel apró, porszemnyi mivoltát. Úgy érzi, hogy el van veszve a mindenség végtelen távlataiban. Munkahelyén semminek érzi magát a „munkavállalók“ hatalmas tömegében, puszta „esetnek“ érzi magát az óriási kórházban, kiszolgáltatva a fehérköpenyes orvosi gépezetnek... Hideg kézzel ragadja meg szívét az egyes ember elveszettségének és semmi voltának tudata. Ismeri ezt Dávid, a nyolcadik zsoltár írója is. De érdekes, hogy ez a gondolat elveszítette számára iszonyatos voltát. Néma csodálkozással áll meg az előtt a hatalmas és lenyűgöző megtapasztalás előtt, hogy elképzelhetetlenül apró volta ellenére nem puszta semmi. Nincs elfeledve, nincs elveszve. Nem csupán szám, nem csak egy eset. A világmindenségen át egy kéz nyúl Porszemecske vagyok 71
