Vetés és Aratás, 1985 (18. évfolyam, 1-4. szám)
1985 / 3. szám
A hívő ember kettős természete A megtérés előtti régi természet és az újjászületéskor kapott új természet jelenléte és e kettő közötti kapcsolat megértése rendkívül fontos az egészséges keresztyén élet szempontjából. Leghelyesebb, ha a bennünk levő régi és új természetet kétfajta kapocsként fogjuk fel. Régi természetünk annak megfelelően azt a minden emberben meglevő képességet jelenti, amely önmagának kedveskedik, a maga javát keresi. Más szóval az a képességünk, amely kihagyja Istent életünkből. A megtérés egy új képességgel ajándékoz meg bennünket, képessé tesz az Istennek tetsző életre. A régi és az új természet lényegének és működésének jobb megértéséhez hozzásegít bennünket, ha megnézzük, hogy a Biblia milyen értelemben használja az ehhez kapcsolódó fogalmakat, mint pl. az elme, értelem, gondolkodás, szív, lelkiismeret, lélek, szellem. Az ember nem anyagi részeit jelölő fogalmak közül a szív az, amelyet tágabb értelemben használ a Szentírás. Mindössze két helyen jelöli vele a biológiai értelemben vett szívet. A többi kb. 700 esetben nem ilyen összefüggésben fordul elő. A szívet gyakorta az értelem székhelyeként jelöli meg az írás. Gonosz gondolatok származnak belőle, de az Úr Igéje ismeretének is ez a székhelye. Érzelmi életünk, örömünk, bánatunk is ehhez kötődik. A szívben mennek végbe a döntések is. Gyakorta használja az írás a szívet képes értelemben, amikor valaminek a központját akarja megjelölni. Bennünket leginkább az érdekel, hogyan ezután az elhagyatott, elveszett porszemecske után. A szent Isten , aki átfogja a világmindenséget, szeretettel nyújtja ki atyai kezét felém is, mint teremtménye felé. kötődik szellemi életünkhöz ez a bibliai fogalom. Az Istenhez meg nem tért ember szívét az Ige sötét színekkel festi le. Gonosz, vak, kemény, szívtelen, romlott az. A megtérés új képességekkel ajándékozza meg az embert, mellyel képes lesz megváltozott módon gondolkodni, Isten akaratát keresni. A keresztyén ember szíve és ezzel együtt - a vele megjelölt - értelme, érzelme, akarata, lelke, szelleme most már tiszta és igaz lehet. Körülmetéltetett, azaz a bűnös testet levetkőzte. Ezután a szív az Istennek tetsző lelki-szellemi élet lüktető központja lehet. Szívünkbe fogadtuk az Urat, ebben lakozik a Szent Szellem, ezzel engedelmeskedünk, hiszünk és szeretünk. Mindez azonban a mi tevékeny részvételünk által valósul meg. Isten Igéje mégis figyelmeztet bennünket, hogy a hívő szíve is megkeményedhet, érzéketlenné válhat a lelki-szellemi dolgokkal kapcsolatban. A Zsidókhoz írt levél három módot is ajánl ennek elkerülésére. Arra figyelmeztet, hogy naponta intsük egymást, hogy ne legyen bármelyikünknek hitetlen, gonosz szíve. Másodszor Istennek Igéjét jelöli meg a szerző, amely valamennyi érintett területre, a testre - lélekre - szellemre - szívre hatással van. Az Istennek beszéde elhat „a léleknek és a szellemnek, az ízeknek és velőknek gyökeréig“ (Zsid 4,12 - kát. ford.), és ez nem annyira az elvitatásról beszél, hanem inkább a leleplezésről, lemeztelenítésről. Ez a vers nem azt tanítja, hogy Isten Igéje elválasztja a lelket a szellemtől, mintha a mi lelki részünket csak úgy el lehetne távolítani a szellemitől. Ha ez így lenne, akkor ennek alapján az ízek eltávolítása után ott maradna a velő! Itt inkább arról van szó, hogy az Ige keresztül hat, belehasít az ember legbelsőbb részeibe is; mind a testbe (ízek, velők), mind a nem anyagi részekbe (lélek, szellem). Más szavakkal: az Ige tanítása leleplez, 72
