Vetés és Aratás, 1985 (18. évfolyam, 1-4. szám)

1985 / 3. szám

Kicsoda Isten? A 2Mózes 3,14-ben azt mondja Isten önma­gáról: „Vagyok, aki vagyok!“ Aligha van ember a földön, aki föl ne tette volna már magában a kérdést: „Van-e Isten?“ És alig van olyan ember, aki vala­miképpen ne hinne Istenben. Mindenkinek megvan a maga elképzelése Isten személyé­ről és lényegéről, és minden ember a maga belső meggyőződésének megfelelő névvel és tulajdonságokkal ruházza fel. Senki sem vonja kétségbe vagy vitatja, hogy az ember olyan hatalommal áll szemben, amelynek alá van vetve, és amelyet emberi értelmével nem képes felfogni. Mindenki tudja, hogy ahol okozat van, ott ok is van, és ahol ok van, ott van annak okozója is. Vannak, akik a „sors“-ot teszik a személyes Isten helyébe, és azt mondják, hogy az ember többé-kevésbé ki van szol­gáltatva sorsának, a vak véletlennek. Vagy kénytelen tehetetlenül tűrni ennek a hata-Kanadával beszéltem reggel Kanadával beszéltem reggel: testvéri szó csendült az éter hullámain, mint hogyha együtt lettünk volna e kis szobában. Mindenkor nagy ámulásom előfogott most is: az ember, a technika minő bravúrja hozhat közel ily végtelenből két messzire szakasztott embert! TEREMTŐMMEL beszéltem reggel... így szólt: „Fiam!“ Ezt mondtam: „Abbá!“ Hallottuk és értettük egymást. De hol lehet? Melyik galaxis trónterméből suhan a hangja hangtalanul felém, vagy éppen itt ül velem e kis szobában! Bárhogy van is, csodák csodája. Budapest, 1985. január F.L. lomnak az önkényét, vagy pedig több-ke­vesebb szerencsével, megfelelő magatartás által, a sorsot a maga kívánságai szerint irányíthatja. Mások Isten helyébe az „előre elrende­lés“-! teszik. Szerintük minden előre el van végezve és előre meg van határozva. Ez „kiszmet“ (kikerülhetetlen, megváltozha­tatlan végzet) néven az iszlám vallás tanítá­sává vált. Kárba veszett fáradság a nyomo­rúság és a szenvedés ellen lázadozni, hiszen minden úgy történik, ahogy történnie kell. Jobb mindent hagyni, hogy menjen a maga útján, mint az úgynevezett „előre elrende­lés“ ellen lázadozni. Vannak ismét mások, akik Isten helyébe egy „magasabb lényt“ tesznek. Ezek sejtik, hogy a semmiből nem támadhat semmi, és hogy van valaki, aki nem engedi, hogy a világ és az ember sorsa önkényesen, értel­metlenül és céltalanul folyjék le. Érzik, hogy van valaki, aki minden fölött áll és uralkodik, és hogy minden az ő akarata alá van vetve. Kicsoda Isten? „Vagyok, aki vagyok“ - mondja Ő önma­gáról. „Én vagyok, aki kezdettől fogva van, és mindörökké lesz, akinek nincs kezdete, se vége. Én vagyok az, aki soha nem vál­tozik, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Én vagyok az, aki egykor a terem­téskor szólt, és meglett, és amit parancsol­tam, az előállott. Én vagyok az, aki ma is szólok, és aki egyszer majd kimondom az utolsó szót.“ Isten személy, aki hall, lát, beszél és cselek­szik. Ő a Szentháromság-egy-Isten, az Atya Isten, a Fiú Isten és a Szent Szellem. Három személy, és mégis egy Isten. Az Atya nem a Fiú, és a Fiú nem a Szent Szellem; és mégis, a tökéletes lényegi azo­nosság ellenére a Fiú önként engedelmes­kedik az Atyának. Olyan titok ez, amelyet emberi értelmünkkel fölmérni nem tu­dunk, mert az isteni dolgokat csak Isten Szelleme által ismerhetjük fel. S ha Isten 68

Next

/
Thumbnails
Contents