Vetés és Aratás, 1985 (18. évfolyam, 1-4. szám)
1985 / 3. szám
mégis föllebbenti kissé az ember előtt a titkok fátylát, úgy csak azok előtt, akik félő tisztelettel állnak meg előtte, mert „a bölcsesség kezdete az Úr félelme. A józan eszűek mind eszerint élnek“ (Zsolt 111,10). Az egyenlő oldalú háromszög segítségével valamelyest közelebb hozhatjuk az emberi értelem számára ezt a titkot. A háromszög egyik sarkán ez olvasható: „Atya“, a másikon: „Fiú“, a harmadikon: „Szent Szellem“. A háromszög közepén pedig ez olvasható: „Isten“. Ez ábra alapján valamit megsejthetünk Isten hármas egységéből. így ismerjük egyidőben az Atya Istent, a Fiú Istent és a Szent Szellem Istent, a tökéletes összhangban levő isteni háromságot. De Isten nem azt kívánja, hogy Öt megértsük, hanem hogy higgyünk benne. Evégett Isten kijelentette magát az embernek: 1. A teremtés által. Isten egykor Igéje által hívott létre mindent. „Amit Ő mondott, meglett, és amit parancsolt, előállott“ (Zsolt 33,9). Az ember szüntelenül szemlélheti és csodálhatja a természetet minden szépségével, és mindazt, ami benne él és mozog. A természet magasztossága és szépsége szüntelenül arról beszél az embernek, hogy Isten teremtette mindezt. Isten nem azonos a természettel, de a természet Isten kezének munkája. Isten kijelenti magát tevékenysége által a teremtett világban. Meghatározza a nap, a hold és a csillagok járását. „Felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak“ (Mt 5,45). Növényeket növeszt, virágoztat és termést ad, s megajándékozza az embert mindazzal, ami megélhetéséhez szükséges. Az ember azt mondja, ezek természeti törvények. A törvény azonban merev, változatlan, mint például a nehézségi erő törvénye. Ha a természet változása ilyen merev törvények szerint folyna, akkor minden évben óramű pontossággal követné egymást virágzás és aratás, eső és napsütés, fagy és hó. Ha pedig minden egy szeszélyes természettől függene, akkor milyen rettenetes lenne a gondolat, hátha holnap nem kel fel a nap. De Isten az, aki „hatalmas szavával hordozza a mindenséget“ (Zsid 1,3). Van tehát valaki, aki bölcsen hordoz, irányít és fenntart mindeneket. Milyen jó, hogy mindez nem a kiszámíthatatlan ember kezében van, vagy hogy nem a véletlen szeszélyeitől függ. 2. Tevékenysége által. 3. Izráel által. Isten kijelenti magát az Ő népe, Izráel által. Mivel az emberek az özönvíz után, önhittségükben és nagyzási hóbortjukban egy égig érő tornyot akartak építeni, és istentelenségükben mit sem akartak tudni Istenről, Ő minden népek közül kiválasztott magának egy népet, amelynek megmutatta kiváltképpen való szeretetét és áldásait. Az egész Ószövetség tele van azzal, hogy Isten miként mutatta ki újra meg újra jóságát földi választott népe iránt, jóllehet az hűtlen volt hozzá. Isten ígéretei azonban, amelyeket az ősatyáknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak tett, szilárdan megállnak mindörökké. Isten hű, és nem vonja vissza adott szavát. Népét századokon át megtartotta, annak 69
