Vetés és Aratás, 1985 (18. évfolyam, 1-4. szám)
1985 / 1. szám
Isteni parancs 1 Mózes 17,1 Ez nem az első parancs volt Abrahám számára. Az első megértett isteni parancstól eddig a parancsig sok boldog és szégyenletes idő telt el. Az egyiptomi hazugság, Lótért vívott harcok, drága ígéretek, Sodorna kincseitől való szabadulás, Izmáéi miatt Hágár és Szárai versengése. Most itt a komoly intés és végleges utasítás: „Járj énelőttem és légy tökéletes!” (Az új fordítás szerint: Élj nekem tetsző életet, és légy feddhetetlen!) Ez a parancs teljesen hiábavaló lenne, ha nem ezzel vezette volna be az Úr: Én vagyok a Mindenható Isten. Ez a bemutatkozás elűz minden kétséget, alacsonnyá teszi az akadályok hegyeit, kitölti a félelmek tengeröbleit, híddá válik minden szakadék felett. Oltalommá lesz minden vihar és jégeső ellen. Élj, járj! Kiválasztottalak, nem állhatszegy helyben. Célod van, az idő pedig rövid. A hivő ember életében az álldogálás, a tétlenkedés a betegség és az engedetlenség jele. Velem, előttem. Ez önállóság is, de folytonos helyhezkötöttség is. Két kitárt kar között imbolyogva, de előre bukdácsol a gyermek. A szülő hátul követi, mindig ölelésnyi távolságra. Sohasem mehetsz ki kezeim hatásköre alól - adja tudtunkra Isten -, utadat az én karjaim szegélyezik. Elől és hátul körülzártalak. Hangomat hallanod kell, vissza sohasem fordulhatsz, nem térhetsz sem jobbra, sem balra (Zsolt 139, 5-12). Légy tökéletes, légy feddhetetlen. Vedd a dolgot komolyan és ne gondold, hogy azért választottalak ki, hogy lelki szórakozásod legyek az életű ton, hanem azért, hogy örömünk és fájdalmunk közös legyen. Hogy együtt szenvedjünk és együtt örüljünk. Előtted világosak a nyomok, a Fiú megjárta előtted az utat, légy tökéletes. Az Atya csak azokat kíséri, akik Jézus nyomában járnak. Légy feddhetetlen, légy becsületes hozzám való viszonyodban. Lukátsi Vilma Talán egy évig A kiáltó szava elhallgatott, repedt nádakat ingat a szél. Nem zeng az ének az olajfák hegyén, a kerteken fehér már a dér, „a fejsze a fák gyökerén”!- Nem halljátok, milyen csikorogva fordul az esztendő a tengelyén? Ítélettel terhes a jövő, annak, aki csak magának él dús lombozattal, de gyümölcstelenül: „a fejsze a fák gyökerén”! Mindegy az, hogy minek álcázzuk önzésünk üdezöld leveleit, a Gazda jár a szőlőskertekben és megjelöli a fák törzseit... Ha a Vincellér elébe nem áll könyörgő szóval: „Hátha terem még!!”- vajon esztendő virradna-e még f Átszegezett kezed tartja vissza- talán egy évig - tőlünk a fejszét! Ref. Lapja, 1984 Vedd komolyan az utat, végy komolyan engem. Az Úrral légy elfoglalva . . . Isten színe előtt élj, egyre előbbre haladj, járásod biztos legyen. Ha azt mondod erre, hogy ez nem a testben vergődő ember számára való út, írd fel a karodra, homlokodra, vésd a szívedbe jelszóként: Ő mondta „Mindenható Isten vagyok”. Sohasem számíthatsz magadra, testedtől ne várj megértést, segítséget, megbékélést, hanem az Úr legyen forrásod, erőd, vigaszod, világosságod, oltalmad és felüdülésed. Holnap közelebb kell lenned a célhoz, mint ma vagy. Ezt az utat egy ígéret - Isten ígérete - kíséri. Z. J. 6
