Vetés és Aratás, 1985 (18. évfolyam, 1-4. szám)
1985 / 1. szám
Kérdés: Szívemben döntöttem Jézus Krisztus követése mellett, és ezt semmiképpen sem szeretném visszavonni. Sokszor azonban olyan levert vagyok, mert egyszerűen csődöt mondok lelki életemben. Ilyenkor végtelen bátortalanság lesz úrrá rajtam, amiből csak nagyon keservesen kászálodok ki. Úgy érzem, állandóan támadásoknak vagyok kitéve, és emellett kétségek is gyötörnek. Megváltozhat ez a helyzet valamiképpen? Felelet: Az újjászületett ember rálép a küzdelmek útjára. Legnagyobb ellenségünk, a Sátán igyekszik arra, hogy kulcspozícióját visszaszerezze életünkben. Megtámad, a háttérből alattomosan előrohan, és földre terít minket. Ezért érezzük sokszor magunkat levertnek. A kétely belopódzik Krisztus és miközénk. Támadások és kísértések tüzében állunk. Ám Krisztus is ott van életünkben. A Zsidók 2,18-ban és 4,15-ben ezt olvassuk: „Mivel maga is kísértést szenvedett, tud segíteni azokon, akik kísértésbe esnek. Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt.” Jézus Krisztus megért minket, hiszen Ő is kísértést szenvedett. Olvassuk el a Máté 4,1-11 verseit, ahol megtudhatjuk azt, hogyan kell viselkednünk a kísértés esetén. Istennek Igéje az a fegyver, amellyel kivívhatjuk a győzelmet. Tanuljunk meg fontos igehelyeket, hogy amikor a küzdelem megindul, elmondhassuk: „meg van írva.. ” В elekapaszkodhatunk Isten Igéjébe, még ha olyan kijelentésekre is bukkanunk, amelyek ellenkeznek gondolatainkkal, érzéseinkkel és tapasztalatainkkal. Jézus Krisztus nem hagy senkit sem földre sújtottan. Ö az irgalmas samaritánus, aki bekötözi sebeinket és újból talpra állít minket. Éppen akkor, amikor a legjobban gyötör minket a kétely, olvassuk el a János 10,27-29 és a Róma 8,38-39 verseit. Az egyik versben úgy nyilatkozik Jézus Krisztus, hogy senki sem ragadhat ki minket az Ő kezéből! A másik igehelyen pedig Pál apostol azt írja, hogy senki sem tud minket elszakítani Istennek szeretetétól, amely a Krisztus Jézusban nyilatkozott meg számunkra. Még ha vétkeztünk is, szolgáljon vigasztalásul az a tudat, hogy Ő közbenjár értünk az Atyánál. Jézus Krisztus tehát megért minket, mert Ő maga is kísértést szenvedett, bár Ő nem követett el bűnt. Mivel pedig a mi bűneinkért szenvedett a kereszten, szívesen megbocsát mindent és azonnal. Pál apostol írja: „Ki az, aki vádolja Isten választottait? Isten, aki igaznak nyilvánít? Ki ítélne kárhozatra? A meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk?” Ne légy tehát levert, mégha csődöt is mondott hitéleted. Hívd azonnal segítségül Jézus Krisztus nevét. Ő megbocsát, és ismételten a győzelem síkjára emel minket. Az Efézus 6,14-17-ben a hit nagy győzelmét biztosító felkészülésről olvasunk. Maga Jézus Krisztus fegyverez fel minket. A kísértés maga még nem bűn. Egyedül rajtunk múlik, hogy a kísértésből győzelem vagy vereség születik. Még ha sikerült volna is az ördögnek behatolnia hivő életünkbe, minden újból jóvá lehet. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme olyan nagy, hogy Ő még egy csúf vereséget is győzelemre válthat. Ő arra akar minket nevelni és késztetni, hogy vereségeinkből tanuljunk, hogy a következő támadáskor jobban tudjuk áttekinteni az ördög taktikáját. Ezért ne hátrálj meg, kedves Olvasóm! A Biblia utolsó könyvében arról értesülünk, hogy a győzelmet mindenkor megszerezhetjük a Jézus Krisztus vérében rejlő erő által (Jel 12,11). R. Kriese A megtűrt bűn a lélek rákja, útlevél az - örök halálba. F. L. 7 KÉRDÉS - FELELET
