Vetés és Aratás, 1985 (18. évfolyam, 1-4. szám)
1985 / 2. szám
Túrmezei Erzsébet: Köszönöm a többesszámot! Hozzátartozik életemhez természetesen, észrevétlen, mint a levegő, ha belehelem. Hányszor mondtam el, számát nem tudom. De még sose köszöntem meg Neked, hogy így tanítottál rá, Mesterem, mérhetetlen kincset hagyva ránk: „Ti így imádkozzatok: Mi Atyánk!” Köszönöm, Uram, ezt a többesszámot! Köszönöm, hogy önző szívem kitárod. Minden nap milliók kenyerét kérem, és az enyémet millió testvérem. A bocsánatot és a szabadítást, oltalmat millióknak kérhetem, s milliók kérik minden nap nekem. Soha nem lehetek elhagyott, árva, nem maradhatok önmagamba zárva, hiszen az imádságok imádsága milliókat ölel össze velem. Tágul a tér, tárul a végtelen, és szűk szívembe fér egész világod. Köszönöm Neked ezt a csodatévő többesszámot, megváltó Istenem! (Most élni - küldetés c. kötetből) imádságban történik. Ekkor mindent odateszünk az Úr elé, és engedjük, hogy Ő rendelkezzék. Önmagunk akaratának a feladása a döntő. Egyébként minden imádkozás ellenére végül is csak a magunk akarata szerint cselekszünk. Sok minden tisztázódik észrevétlenül az idők során. Az Úr előtt állás - amikor a dolgok megértek arra - meghozza a világosságot a következő lépéshez. Van eset, amikor gyorsan és világosan látjuk a dolgokat. Isten a hétköznapokra is megígérte a Szent Szellem vezetését: „Elvezet titeket a teljes igazságra” (Jn 16,13), és ez azt jelenti, hogy mindinkább az itt és most teendőit mutatja meg, mintsem hogy gondolkodásunkat győzné meg. Aki az életét leteszi Isten lába elé és Belőle kiindulva akar cselekedni, azt Ő vezeti a hétköznapokban is. A tévedés lehetősége Mivel az ember bűnös, ezért ugyancsak lehetséges, hogy Isten akaratát minden tudakozódása ellenére is csak félig érti meg, vagy éppen félreérti. „Most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre” (lKor 13,12). Tudatában kell lennünk földi megismerő képességünk eme fogyatékosságának és korlátozott voltának, hogy így elkerüljük az elsietett döntéseket, vagy azt, hogy primitív módon azonosítsuk akaratunkat Isten akaratával. Nem állunk „telefonösszeköttetésben” Istennel, hogy Ő, mint valami partner, azonnal köteles legyen válaszolni. A legközelebbi lépés megtételénél olykor sok tapogatózásra és bizonytalan előremenetelre van szükségünk, hogy egyáltalán tovább jussunk. Isten kegyelmesen helyreigazítja azt, amit egészen vagy részben tévesen csináltunk. így azután kerülő úton jutunk el a valóban nekünk rendelt helyes útra. Bizalom Hálásan tapasztaltam meg, hogy az Úr hűségesen a helyes úton vezet, és ha Vele járunk, akkor világosan előtűnnek a célok, és el is érhetem azokat. Sok dologban azonnal meglepően világos látást ad, és sokszor bámulatra méltó belső bizonyosságot is. „Ezt teszem, és nem lépek sem jobbra, sem balra.” Általában sokkal több mindenben és pontosabban bízhatnánk az Úrban, mint ahogy mi, béna, hitben szegény keresztyének azt tesszük. Egyszerűen ki kell jelentenünk Neki: „Uram, neked módodban van, hogy mindezt megvilágosítsd előttem” - és meg is tapasztaljuk. A vezetés Jézus Krisztus szelíd pásztorbotja, amellyel terelget bennünket. „Szemeimmel tanácsollak téged” (Zsolt 32,8). Drága kiváltság ez! 42
