Vetés és Aratás, 1985 (18. évfolyam, 1-4. szám)
1985 / 1. szám
AZ IGE HELYES OLVASÁSA Wilhelm Busch mondja el az alábbi történetet. A kisvasút az éjszaka sötétjében zakatol be a hegyek közé. Nagy zsúfoltságban ülök anyám mellett és azt fontolgatom, szóljak-e neki arról, ami most reám nehezedik. Anyám értem jött Tübingenbe, ahol teológiát hallgatok. És most együtt utazunk a sváb hegyvidék irányában. Végül bátorságot veszek. „Tudod, mama, már semmi örömöm sincs a Bibliában. Annyi érthetetlen és nehéz dolgot találok benne. Olyan sok benne az ellentmondás és felfoghatatlan, ami teljesen élvezhetetlenné teszi ezt a könyvet.” Anyám csengő hangon felkacagott: „Ez azért van, mert egészen rosszul olvasod a Bibliát.” Kissé sértődötten fortyanok fel, ugyannyira, hogy egy melletünk ülő férfi csodálkozva ereszti le az újságot. „Hát hogyan olvassam? Héber és görög eredetiben olvasom. Olvasok kommentárokat is. Hallgatom az előadásokat...” Anyám csillapítóan tette kezét a karomra. „Szeretnék neked egy példát elmesélni. Emlékszel még, hogy a háborúban két évig szakadatlanul a harctéren voltál, anélkül hogy szabadságot kaptál volna? Én akkor rendszeresen megírtam neked, hogy mi történik idehaza. S egy napon kaptam tőled egy olyan levelet, amelyre nagyon jól emlékszem. Azt írtad: Leveleitekben élelmiszerjegyekről, feketézésről, sorbanállásról olvasok. Ezeket én nem értem. Hát annyira megváltozott nálatok minden? Azután olyan következett, amely engem nagyon megindított: Milyen régen vagyok már távol és milyen messzire kerültem tőletek, hogy már meg sem tudom érteni az otthoni leveleket!” Bólintottam. „Igen, emlékezem. De mi köze ennek a Bibliához?” „Figyelj csak” - folytatta édesanyám. „Nem azt mondtad akkor: Anyám levelei élvezhetetlenek számomra, modern ember számára. Azt sem mondtad: édesanyám leveleiben ellentmondások és értelmetlen dolgok találhatók. Egyszerűen csak annyit mondtál: Milyen régen vagyok már távol és milyen messzire kerültem tőletek, hogy már nem értem meg az otthoni leveleket!” Kezdtem felfogni. Figyelmesen hallgattam anyámat. „A Biblia is levél, fiam. Az élő Isten írja az örök Hazából - teneked. Ha ezt a levelet már nem tudod megérteni, a hibát nem a levélben kell keresned. A hiba benned van. Azt kell mondanod: Milyen szörnyű messzire jutottam az én menynyei Atyámtól, hogy már nem tudom többé megérteni a levelét! Most már igazán el akarok mélyedni benne, és kérni fogom Szent Szellemét, hogy az otthoni levelet megérthessem.” Ettől kezdve csendben maradtunk egészen addig, amíg a kis vasút Urachban megállt. Anyám tanácsát azonban többé nem felejtettem el. Megmutatta nekem a Biblia megértésének kulcsát. Korán reggel „Hallgasd meg szavamat reggel, Uram, reggel eléd készülök, és várlak" Zsolt 5,4 „Ki korán kel, aranyat lel” közmondás általánosan ismert igazságot fejez ki. Mennyivel értékesebb a reggeli óra annak a keresztyén embernek, aki ebben az időben Isten közelségét keresi. Már Dávid felismerte a korai órák értékét, s átélte azok gazdagságát. A reggel csendjében megállni az Úr előtt, még mielőtt a nap zaja és nyugtalansága körül venne minket, felbecsülhetetlen forrása az Istentől nyert erőnek és áldásnak, a felülről való biztos vezetésnek az egész napon át. Ha szívünket már reggel Istenhez emeljük, tekintetét imádságban keressük, majd minden kívánságunkat, kérésünket elé tárjuk; ha ekkor az Ő szavát olvassuk és imádkozva azon elmélkedünk, akkor az Istentől való függőségben, a legalkalmasabb módon kezdjük el napunkat. Ha már reggel teljes hittel mindent Istenre bízunk, akkor nyugodtan és belső csendben várhatunk az Úrra, az Ó mellénkállására. Ö nem mulasztja el, hogy jóságát és irgalmát, gyengéd vezetését valamilyen módon ne éreztetné. Az Úrral való közösségben a hétköznapok terhe könnyebb lesz, miután minden gondunkat az Úrra vetettük, Ó Igéje által bizonyosságot adott nekünk, hogy rólunk nem feledkezik meg, és nem hagy el minket. Kora reggel a legalkalmasabb az Úrral való kapcsolat keresésére, mivel ilyenkor szívünket és lelkünket még semmi más benyomás nem befolyásolja, s az otthon csendje vesz körül. Bárcsak ismernénk és becsülnénk sokkal jobban az ilyen áldott reggeli órákat az Úrral való közösségben! „Adj bőségesen szeretetedből reggelenként,, hogy vigadjunk és örüljünk egész életünkben!" Zsolt 90,14 „Hadd halljam minden reggel, hogy hűséges vagy, hiszen Benned bízom, Uram!" Zsolt 143,8 „ Reggelenként Ö teszi figyelmessé fülemet, hogy Rá hallgassak, mint a tanítványok." Ézs 50,4b BOLDOG, KI CSENDBEN Boldog, ki csendben és a csenddel élhet, ki hálával áldozni sohsem átall, boldog, kivel az ISTEN elbeszélget s tanácsolja szemével és szavával. Kívül-belül felragyog, körülveszik angyalok, napról napra újul, éled, távlata az örök élet. F. L. 18
