Vetés és Aratás, 1985 (18. évfolyam, 1-4. szám)
1985 / 1. szám
A dromedár (egypúpú teve) Amikor éhes vagyok, szinte mindent megeszek - a bőrkantárt, egy darab kötelet, gazdám sátrát vagy egy pár cipőt. Szám olyan szívós, hogy még a szúrós kaktusz sem tudja fölsebezni. Kedvenc ételem azonban a fű és azok a növények, amelyek az arab sivatagban nőnek. A púpom Olyan teve vagyok, amelynek egy púp van a hátán, és Közép-Kelet forró sivatagaiban élek. Púpom mintegy 36 kilót nyom, és teljesen zsírral van tele, nem pedig vízzel, ahogyan azt egyes emberek gondolják. Csodálatos Teremtőm ezt a zsírt üzemanyagként adta nekem, mert tudta, hogy a homoksivatagban megteendő hosszú utaimon nem mindig találok táplálékot. Ha sokáig nem jutok ennivalóhoz, testem automatikusan zsírt vesz magához a púpból. Ennek segítségével táplálkozik, és én erős maradok. Ez tehát az én élelmiszerraktáram. Amikor a púpom kisebb lesz, mivel testem belőle táplálkozik, akkor lassan az egyik oldal felé kezd hajolni. Amint azonban elérek egy szép oázist és ismét ennivalót találok, púpom gyorsan újra a szokott helyzetébe emelkedik. A szomjúságom Köztudott, hogy 10 perc alatt mintegy 102 liter vizet iszom meg. Az én Uram, aki teremtett engem, olyan csodálatosan alkotott meg, hogy mindaz a víz, amit lenyelek, néhány perc alatt eljut azoknak a mikroszkopikus nagyságú sejteknek a milliárdjaiba, amelyekből állok. A lenyelt víz először természetesen a gyomromba jut. Ott a szomjas véredények átveszik és villámgyorsan szétviszik testem minden részébe. Tudósok megállapították, hogy gyomrom, miután megitta a 102 liter vizet, 10 perc múlva ismét üres. Egy tízórás munkanapon képes vagyok 180 kilónyi terhet 160 kilométeres távolságra elvinni - anélkül, hogy egyszer is megállnák táplálkozás vagy ivás céljából. Sőt, akár nyolc napig is kibírom víz nélkül, de akkor már csak roncsnak látszom. Mintegy 100 kilót vesztettem súlyomból, s bordáimat meg lehet számolni. Ennek ellenére még elég jól érzem magamat. Mindenekelőtt azért látszom vékonynak, mert testem milliárdnyi sejtje elvesztette a vizet, kiszáradtak. Rendes körülmények között a vérem 94 % vizet tartalmaz - úgy, mint a te véred. De ha nem kapok inni, a tűző nap lassanként elcsen valamennyi vizet a véremből. Tudósok megállapították, hogy vérem víztartalmának 40 %-át elveszítheti anélkül, hogy én szenvednék miatta. Az emberi vérnek azonban - mondják az orvosok - mindig 94 % vizet kell tartalmaznia. Ha az ember csak 5 %-ot elveszít, már nem lát, ha 10 %-ot veszít el, már semmit sem hall és érzékszervei megzavarodnak. Ha egy ember 12 % vizet veszít, a vére olyan sűrű lesz, mint a melasz. A szíve nem tudja ezt a tömény folyadékot átpumpálni, abbahagyja a munkát, és az ember meghal. Nálam nem ez a helyzet. Miért? A tudósok azt mondják, hogy nekem másfajta a vérem. A vörös vérsejtjeim hosszúkásak, a tieid ezzel szemben kerek alakúak. Talán ez okozza a különbséget. Tudom, hogy én a sivatagra vagyok teremtve. Vagy a sivatag az én számomra? Mindenesetre csodálatos alkotás vagyok. Az orrom Ha vizet találok, 10 percig iszom, és akkor látható, ahogyan az összeesett testem kezd megváltozni. Megint kerek lesz, kiterjed, és ismét visszahízom az elveszített 102 kilót. De még ha a sivatagban el is veszítek 102 liter vizet, a testem igen takarékosan bánik vele. Ez például az orromnál is felismerhető. Kilégzéskor nem veszítek sok nedvességet. Orrom felfogja a tüdőmből 19
