Vetés és Aratás, 1984 (17. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 1. szám
előtt az Atyánál, akit magánál hatalmasabbnak mond, könyörög az övéiért, akik hisznek Őbenne, sőt miértünk is, teérted is, aki olvasod, aki a tanítványok bizonyságtételére hiszel Benne (János 17,20). Mivel az életét is odaáldozta, ezért felmagasztalta Őt az Atya a feltámadásban húsvét hajnalán. S íme itt a garancia az Ő ígéretére, hogy örök életet ad az övéinek. Mert az Atya megadta Néki, hogy amiképpen az Atyának élete van önmagában, akként a Fiúnak is élete legyen önmagában. S hatalom adatot Néki, hogy mennyei örökéletre támassza fel az övéit. Igen, ez a szeretet minden emberi életet felülhalad. Hát hogyne kötelezne el, hogy forrón szeressük Őt, teljes szívvel és maradéktalanul. Lehet itt még egyáltalán más válasznak helye, mint a viszontszeretetnek, mint annak, hogy magamat átadjam teljességgel Őnéki, aki ennyire szeretett?! Lehet itt még más viszonyulás, minthogy engedelmeskedjem Néki, és Rá bízzam magamat, ráhagyatkozzam egészen?! Egy nagy bukáson átment tanítvány, Péter, magabiztosságából kirázottan, bűnbocsátó Ura előtt megalázkodva így ír később a gyülekezetnek: »Ezért tehát, testvéreim, igyekezzetek még jobban megerősíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat« (2Pét 1Д0). »Ezért tehát elméteket felkészítve, legyetek józanok és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok. Mint engedelmes gyermekek ne azokhoz a korábbi vágyaitokhoz igazodjatok, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek, hanem - mivel Ő, a Szent hívott el titeket - magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban, úgy, amint meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok. Tudván, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén« (lPéter 1ДЗ-15.18-19). Szabó Péter F. Spitta Hűség Igaz hűség az - vedd eszedbe -, mely egyre csak az Úrra néz, mely szüntelen és újra kezdve folyvást neki szolgálni kész. Mely pontos lelkiismerettel elvégzi a kicsinyt, csekélyt, s hibával, bár a legkisebbel, szándékosan egyet nem ért. Az Úr kicsiny munkád is nézi, s hűséget ebben nem feled, mert kis szolgálat jól megőrzi hiú dicsvágytól szívedet. Kezdd el magad kicsinyben edzni, gyűlöld, bármily csekély a bűn. Ki a hűséget ebbe’ kezdi, tud nagyban is szolgálni hűn. Ne mondd: ha jönne nagy kísértés, híven megállanám helyem. Ezt mondta Péter s elbukott - és utána sírt keservesen. Tanuld kicsinyben a hűséget, kicsinyke harcban edzd magad, s nem hull a könnyed, önvád sem éget nagy hűtlenségeid miatt. (ford. Vargha Gyuláné) * Nagy hálával tartozunk azoknak, akik figyelmeztetnek bennünket hibáinkra, mert megszégyenítenek bennünket; értésünkre adják, hogy magunkra vontuk embertársaink megvetését, bár azt nem akadályozzák meg, hogy a jövőben is ne váljunk megvetés tárgyává, hiszen van jócskán más hibánk is, amellyel erre rászolgáltunk. De egyengetik egy hibánk helyrehozásának és a tőle való megszabadulásnak az útját. Pascal: GONDOLATOK (535) 8
