Vetés és Aratás, 1984 (17. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 1. szám
egyéniségüket juttatják kifejezésre, pedig egyszerűen csak maguknak ártanak és másokat botránkoztatnak. Kétes dicsőség, ha valaki mellől sorbanállás alkalmával jobbrólbalról fintorogva elhúzódnak, vagy félóráig kell szellőztetni azt a szobát, amelyben pár percre megjelent... Tisztán árasszuk »Krisztus jó illatát«! Furcsa divat a »mű-toprongy«, a piszkos, foltos-rongyos, rendetlen és hiányos öltözék olyanoknál, akik valósággal hivalkodnak ezzel, holott nekik maguknak vagy családjuknak megvolnának az anyagi lehetőségeik a tisztességes öltözékhez is. Arculcsapása ez azoknak a valóban szegény, a nyomor miatt rendesen ruházkodni képtelen millióknak Afrikában és Ázsiában, akik örömmel öltenének fel rendes ruhát, ha hozzá tudnának jutni. A hippi-életforma alapvető hibája, hogy miközben harsány nem-et mond külsőségeiben is az ún. »fogyasztói társadalomra«, igen-t viszont semmire a világon nem mond. Jézus arra tanít: »Legyen a ti beszédetek igen és nem.« Elsősorban igen. Az idősebbek iránti tiszteletlenség, kíméletlenség is hozzátartozik sok fiatal életstílusához. Egy főiskolai tanártól hallottam ezt a megjegyzést: »Ha bemegyek a főiskolára, és előre köszönök diákjaimnak, némelyik néha visszaköszön.« Kisgyermekes anyákat, roskadozó óregeket látni olykor állva utazni buszokon, villamosokon, vonatokon, mialatt fiatal fiúk-lányok olyan feszült figyelemmel bámulnak ki az ablakon, mintha az útvonal mentén minden fűszálért, kőkockáért ők volnának felelősek. Pedig öreget segíteni, kímélni, tiszteletben tartani nem ellentétes a fiatalok szabadságával, hanem éppen szabad élni a több testi erő, rugalmasság, tűrőképesség révén - ezekkel az előjogokkal. »Az ősz ember előtt kelj fel, és becsüld meg az öreg embert« (3Móz 19,32). Trágár, durva beszéd is jellemző ma sok-sok fiatalra, szinte már az óvodás kortól kezdve. Mintha ezzel akarnák bizonyítani, hogy ők már »nagyok« és olyan bátrak, hogy »ki mernek mondani« ilyen szavakat is. Vannak, akik ehhez már úgy hozzászoktak, hogy a leghétköznapibb, egyszerű megállapításokhoz is hozzáfűznek valami Istent gyalázó trágárságot. Pedig éppen a mocskos szó, ami lelkivilágunk legmélyéről fakad és a szájon kijön, az fertőzi meg az embert, és az ítélet napján számot kell adnunk Isten előtt minden kimondott szóról. Isten emlékezete magnószalagként rögzíti szavainkat: jó lesz-e trágárságainkat az ítélet napján mind visszahallani? Szabad - egy rút szokás börtönéből kitörve - szépen beszélni! Szemérmetlen kitárulkozás is mindennapos jelenség a fiatalok körében. Két mozzanatra hadd utaljak Mózes első könyvéből. Egy házasságkötés Isten szerint: »Izsák bevezette Rebekát anyjának, Sárának a sátrába; feleségül vette, megszerette őt« (24,66-67). - Az ítéletre érett bűnös Sodorna népe pedig így szólította fel Lótot: »Hol vannak azok, akik hozzád jöttek éjszakára ? Hozd ki őket, hadd ismerjük őket« (19,5-6). Nem is szólva arról, hogy Sodomában még természetellenes hajlam is érvényesült, ragaszkodtak ahhoz, hogy nemi ösztöneik kiélése nyilvánosan, kint az utcán, közösségben történjék, nem pedig bent a sátorban. - Az Istentől rendelt szép szerelem, férj és feleség kölcsönös önátadása a legbensőbb intim szféra körébe tartozik, nem a nyilvánosságnak szánt látványosság. Fülrepesztő muzsikáért is rajonganak a fiatalok, ahol a dal szövege lehet akár teljesen értelmetlen is, a vad ritmus szinte önkívületbe hajszol, a hangerő idegtépő, s mindez megfordítása annak a szerepnek, amelyet Isten a zenének, éneknek szánt. »Önmegvalósítást« keresnek a fiatalok? Isten szerinti cél inkább az »új ember« megvalósítása! »Vessétek le tehát a régi embert, amely a megtévesztő kívánságoktól megromlott előbbi életmódja miatt, és újuljatok meg gondolkodástok szellemében. Oltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett« (Ef 4,22-24). Siklós József Minden napra: reggel ne feledd el Istened, délben hálával edd kenyered, este gondold meg halálodat, éjjel aludd ki minden bajodat! 31
